Mentális beteg leszek?

Most beszélek erről teljes egészében először.

22 éves vagyok, egyedül élek (vagyis két kiskorúval).

Egyszerűen rettegek attól, hogy valaki betör hozzánk. Nem bírom, hogy ne lássam a bejáratiajtót, utálom a hangzavart és kiborulok, ha rámcsukják az ajtót. elhúzzák a függönyt, ami a szoba és az előszoba között van. Pánikolok vagy nem tudom, mi a jó szó rá.

Ha hazaérek (egyedül), akkor muszáj benéznem mindenhova, hogy nincs-e ott senki. Ha valakivel együtt jövök, akkor is, bár akkor nem csinálom (annyira) feltűnően. Ma becsengetett a villanyóra szerelő. Összerándult a gyomrom a csengő hallatán és az első gondolatom az volt, hogy nem nyitom ki. A második, hogy ha nem nyitom ki, akkor mi lesz, ha mindenáron be akar jönni? Egyébként nem tudtam, hogy villanyóra csere lesz, nem számítottam rá.

Aztán...éjjel felébredek egy csomószor, napközben ha elalszom (csakis ajtóra nézve tudok elaludni) 5-10 percre, abban a pár percben szörnyű álmaim vannak (megölnek, meg akarnak ölni)... Nem nézek tévét, ez nem játszhat közre. Este, a sötétben is félek, rettegek. Villanynál alszom.

Előfordult, hogy kiborultam annyira, hogy a saját hajamat kezdtem el cibálni...Muszáj volt vakarnom magam, de nem viszketett. Nem is tudom elmagyarázni.

Több ember között lenni is van időszak, mikor ijesztő, kiborító. Sötétben utcára nagyon indokolt esetben (munkába menet) megyek csak, akkor is rohanok a célomig. Minden egyes zaj megrémít.

Beteg vagyok?

Nem érzem magam annak, de hónapokkal ezelőtt azt mondta egy kedves ismerősöm. hogy beteges, hogy 3 emeletnyi magasban, 4 ajtót bezárva (akkor máshol laktam) is rettegek, pedig ő csak a tőredékét hallotta a dolognak.

És egy beszélgetés tegnap este ráadásként végkép elgondolkodtatott.

De én tényleg nem érzem magam betegnek. Szerintem ez csak egy kis paranoiára való hajlam, ami a sok gyilkosság miatt nem alaptalan. Én is lehetek egy élvezetből ölő ember következő áldozata. Vagy kitudja... láthatok meg olyant, amit nem kellene.