Pszichopata vagyok? (TÖBBI LENT)
Eddig azt hittem,hogy egy teljesen átlagos vagyok.
Nemrég elvesztettem a legjobb barátnőmet,és mondott pár dolgot,ami elgondolkodtatott.
Szerinte kényszeres hazudozó vagyok,és nem tudom átélni mások helyzetét.
Arra jutottam,hogy van benne igazság. A számomra legfontosabb embernek is szemrebbenés nélkül tudnék hazudni,ami eléggé rossz dolog. Persze nem nagy dolgokban,hogy éppen mit csinálok,miért nem vagyok elérhető,stb. De igazából komolyabbakban is.
A másik pedig teljesen igaz,valamiért senkivel nem jutok egy hullámhosszra,akivel mégis,azt pedig nagyon nehezen tudom megérteni,mert minden szava mögé túl sokat gondolok. Pl. Valaki aki a barátom rámköszön hogy 'Szia'. Aztán egész nap azon jár a fejem,hogy miért köszönhetett,akar e valamit,csak simán köszönt mert udvariasságból illik,vagy mert kivételes vagyok neki. És ez megy egész nap a fejemben. Bárkiről is legyen szó,aki a barátom. Ráadásul,már én sem tudom hogy milyen vagyok,mivel néha nagyon jól érzem magam társaságba, mindenkit meg tudok nevettetni és rengeteg barátot szerzek,néha pedig mindenki idegesít és senkit nem akarok a közelemben tudni. Amin még elgondolkodtam,hogy anyukám nemrég mutatott 2.világháborús képeket, tömegsírokról,borzasztóan lefogyott emberekről,stb. Folyamatosan mondta és mondta hogy mennyire szemétség meg ilyenek. Én eléggé átlagosnak találtam,hiszen ma is erre hajlik a társadalom,megint ez lesz velünk. Nem tudom beleélni magam abba,hogy mások mit érezhetnek ebben és ebben a szituációban. Mégis egyszerűen elvárom,hogy megértsenek,pedig eléggé kiismerhetetlen vagyok. Kedvesnek gondolom magam,de a körülöttem lévők szerint bunkó vagyok. Ez azon alapul hogy ha nem tudok kibontakozni egy társaságban,akkor visszahúzódóbb vagyok,amitől szemétnek tűnök,ha hirtelen nem tudok válaszolni vagy rossz szót mondok,félreérthető dolgot. Sajnos nagyon kevés olyan ember létezik,akivel jól kijövök,nehéz még egy ilyen idiótát találni. Néha beszélek magammal is,ez nem tudom mennyire beteg dolog. Igazából csak nem vagyok tisztában pár dologgal,hogy mi rossz és mi jó.
Szerintem egy olyan korszak szörnyűségeit átérezni, amiben az ember nem volt benne azt nem is igazán lehet. Ha belegondolsz még egy filmben is komoly nehézség úgy átadni egy világháborún alapuló történetet, hogy a néző számára az tényleg hiteles legyen és hogy valamilyen szinten át is érezze a háború súlyát, pedig azokat a filmeket nem amatőrök, hanem képzett művészek csinálják. Szóval valamilyen szinten én ezt normálisnak tartom.
A hazudozással kapcsolatban én feltenném a kérdést magamnak, hogy amikor füllentek valamit, akkor miért teszem? Hogy fent maradjon a beszélgetés, mert más értelmeset nem tudok mondani? Vagy azért, hogy jobb színben tüntessem fel magam? Stb. Ha tudod, hogy mit miért csinálsz és felismered, hogy ez miért nem jó, akkor tudsz ellene tenni is, csak akarat kérdése az egész. Nem kell hirtelen megváltozni, elég ha fokozatosan haladsz a jó irányba.
A visszahúzódó magatartás nem bunkóság és nem hiszem, hogy mások szemétnek tartanának, ha nem válaszolsz vagy valami félreérthetőt mondasz. :) Ha nem tudsz kibontakozni, akkor maradj visszahúzódó, nem hiszem hogy bárkit is zavarna, vagy valami egyszerű indokkal köszönj el tőlük, ha kellemetlenül érzed magad emiatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!