Normális, ha ennyi mindent elfelejtek? Van elég bajom?

Gyorsan bele vágok a lényegbe. Kicsi koromban történt egy hatalmas emlékezetkiesésem. Erre sokkal később jöttem rá, mivel egy hozzám tartozó elmondott nekem mindent. Mikor elmondta szó szerint megszédültem, hogy hogy a fenébe felejthettem el. A sztori nagyon hosszú lenne, de a lényege, hogy rengeteg barátot elfelejtettem. Nem emlékeztem rájuk és nagyobb koromban sem pedig egy épületben tartózkodtunk. Hál' Istennek már nem, de mindig is utáltam őket.

Jó pár évvel ezelőtt (tudtommal) a volt legjobb barátnőmet elvesztettem. Nem halt meg csak nagyon megharagudott rám. Azt mondta emlékeznem kellene rá, mit tettem, de ő befejezte velem. Nagyon rossz voltam hozzá. Én csak nevettem az egészen.

~ ciki, nem ciki, de legtöbbször elfelejtek mosakodni. Elfelejtem az orvosságaimat bevenni. A jövőképem nagyon homályos. Nem tudom pontosan mit akarok. Egyik nap nagyon el vagyok határozva máskor pedig eltörlöm véglegesen ezt a célt.

Összesen két különböző személyiségem van. Van egy hamis, amit a társadalomnak tartok fent (sokszor meg is dicsérnek, ezért érdemes) és a másik, ami a valódi énem.

Barátaim szerint nagyon idegesítő vagyok. Miért? Legtöbbször nem figyelek rájuk. Nem figyelek oda, amit beszélnek hozzám. Néha szándékosan visszakérdeznek, hogy mit mondtak akkor.

Ha elolvasok egy könyvet, mindig jegyzetelnem kell, mert SEMMIRE nem emlékszem. Naplót vezetek, hogy ne felejtsek el fontos dolgokat, de mára már nem érdekel, hogy mit felejtek el és mit nem. Csak kíváncsi vagyok, hogy tényleg van e bajom. Semmijen pszichológushoz nem akarok többé menni, mert hánynom kell az egész ceremóniától. Inkább ismeretlen emberekkel beszélgetek a problémáimról.

A barátom azt mondta egyszer, hogy el fogom felejteni őt. Nem hittem neki. Végül egyszer majdnem sikerült. Napok teltek el, hogy egyáltalán nem gondoltam rá és nem is kerestem őt.

Nem érti mi a bajom van néha napján, és én ekkor nagyon dühös vagyok rá. Mi az, hogy nem veszi észre mi akkor a problémám?

Ami még fontos lehet, hogy nem tudom összefoglalni, amit mondani szeretnék valakinek. Ez írásban nem vehető észre, mert van időm gondolkodni. De, ha folyamatosan beszélnem kell (+ még szemkontaktust is felvenni), akkor én leblokkolok. Társaságban nem merek megszólalni, nehogy hülyeséget mondjak és unalmas legyek.

Pont ma az egyik barátom hibáztatott engemet, hogy miért felejtettem el ezt meg azt. Nem tudom miért nem lehet megérteni, hogy nem tehetek róla. Sokan hibáztatnak. Ígéreteket is megszegek.

Ha időpontom van(ha korlátozva vagyok) mindig elfelejtem. Ekkor felhívnak azok, akikhez mennem kellett volna.

Azt szeretném még kérdezni, hogy ez súlyosobbodhat? Van valaki ilyen helyzetben?