Egyre többször jut eszembe a bántalmazás/öngyilkosság. Mire lenne szükségem?

Sokáig fel sem merült bennem, de nemrég késztetést éresztem az iránt, hogy bántalmazzam magam. Az arcomon ejtettem sebet, mert-mintha- egy belső hang azt mondaná, hogy ott a legélvezetesebb. Persze azután, hogyha megkérdezték annyit mondtam, hogy megkarcoltam valamivel. Kezeimet is szoktam harabdálni, és ott is sok sebem van már.

Másik problémám, hogy bántalmazáson is jár az eszem. Leginkább csak fantáziálok, de van amikor erre is késztetést érzek, de nem teszem meg.

Harmadik problémám az öngyilkossággal való kapcsolat. Nagyon sokszor olvasok cikkeket, hogy lehetnék öngyilkos vagy éppen, hogy akadályozzam meg. Úgy vélem, hogy ez leginkább a stressz miatt van, hisz amikor mondjuk őszi szünet van (egy hét) akkor teljesen kimegy az öngyilkosság a fejemből és egy kicsit szabadnak érzem magam, ám amikor elkezdődik az iskola, naphosszattig tudok sírni emiatt és újra jönnek a gondolatok.

Ezeket a problémákat nem szoktam senkinek sem elmondani, hisz nagyon visszahúzódó vagyok-antiszociális (!?)-és nem az a célom az emberekkel, hogy sajnáltassam magam.

Szerintem a legsokkolóbb rész az, hogy egy 13 éves lány vagyok.

Pszihiáteren kívűl lehet egy másik megoldás?

Minden felé képpen el kellene mondanom szüleimnek?

A válaszokat előre is köszönöm.