Egyre többször jut eszembe a bántalmazás/öngyilkosság. Mire lenne szükségem?
Sokáig fel sem merült bennem, de nemrég késztetést éresztem az iránt, hogy bántalmazzam magam. Az arcomon ejtettem sebet, mert-mintha- egy belső hang azt mondaná, hogy ott a legélvezetesebb. Persze azután, hogyha megkérdezték annyit mondtam, hogy megkarcoltam valamivel. Kezeimet is szoktam harabdálni, és ott is sok sebem van már.
Másik problémám, hogy bántalmazáson is jár az eszem. Leginkább csak fantáziálok, de van amikor erre is késztetést érzek, de nem teszem meg.
Harmadik problémám az öngyilkossággal való kapcsolat. Nagyon sokszor olvasok cikkeket, hogy lehetnék öngyilkos vagy éppen, hogy akadályozzam meg. Úgy vélem, hogy ez leginkább a stressz miatt van, hisz amikor mondjuk őszi szünet van (egy hét) akkor teljesen kimegy az öngyilkosság a fejemből és egy kicsit szabadnak érzem magam, ám amikor elkezdődik az iskola, naphosszattig tudok sírni emiatt és újra jönnek a gondolatok.
Ezeket a problémákat nem szoktam senkinek sem elmondani, hisz nagyon visszahúzódó vagyok-antiszociális (!?)-és nem az a célom az emberekkel, hogy sajnáltassam magam.
Szerintem a legsokkolóbb rész az, hogy egy 13 éves lány vagyok.
Pszihiáteren kívűl lehet egy másik megoldás?
Minden felé képpen el kellene mondanom szüleimnek?
A válaszokat előre is köszönöm.
Úgy vélem, hogy ez leginkább a stressz miatt van, hisz amikor mondjuk őszi szünet van (egy hét) akkor teljesen kimegy az öngyilkosság a fejemből és egy kicsit szabadnak érzem magam, ám amikor elkezdődik az iskola, naphosszattig tudok sírni emiatt és újra jönnek a gondolatok.
Az iskolapszichológus jól tud segíteni ilyen problémákban is.
#6
Biztos nagyon sokat segítene neki, ha esetleg ismerősei/barátai megtalálnák a kérdést, és elindulna a pletykálás róla. Ha esetleg egy rosszindulatú ismerőse találja meg és ismeri fel, akkor pedig akár az életét is tönkreteheti, nem egyszer történt már ilyesmi.
Nekem is 1 perc keresés volt rátalálni a kérdezőre Facebookon a neve alapján. Alapszabály, hogy interneten, pláne ha személyes dolgokat osztasz meg, nem mutogatod a teljes, igazi nevedet.
Úgy tűnik, hogy az iskola stresszel le ennyire, mert szünetben nincs bajod. Mi a baj? Csúfolnak? Állandóan szorongsz, hogy nem tudod hozni az elvárt eredményt?
Én egyetemistaként is megértem a mai általános - és középiskolásokat, kínzóak tudnak lenni ezek a napok... Az egyetem nehezebb, mégis sokkal, de sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta elballagtam gimiből. :"D
Ha viszont előjön a bántalmazás és az öngyilkosság, akkor nincs mese, lépni kell. Én is 13 évesen gondoltam először az öngyilkosságra, ami 9 éve volt, és azóta egy borzalmat éltem át. Tavaly még egy kísérletem is volt.Mindig azt kívánom, hogy bárcsak csírájában elfojtottam volna, és ne hagytam volna elhatalmasodni fölöttem az évek során.
22/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!