Ebben az esetben elfogadható az öngyilkosság?
A dönté megszületett, a kérdés nem az hogy megtegyem e vagy sem. Pusztán arra vagyok kíváncsi hogy ilyen esetben társadalmilag elfogadhatóbb e mint sok más esetben.
Szóval a helyzet az hogy 18 éves lány vagyok. A szüleim 18éve vernek és folyamatosan megaláznak . Volt egy barátom aki szintén nagyon csúnyán bánt velem.Most szakítottunk.Nekem iszonyúan hiányzik, őszintén szerettem őt, annak ellenére amiket tett. Egyetemes nem vettek föl. A munkám a szakítás óta nagyon rosszul megy, ki fognak rúgni. Barátaim nincsenek. Soha nem is voltak. Teljese egyedül vagyok. Senkire nem számíthatok. Senkinek nem fogok hiányozni. Semmit nem szerettek csinálni, semmi nem érdekel, az sem a mi régen a hobbim volt. M ár alapvető szükségleteim sincsenek. Nem vagyok éhes, szomjas, álmos.3-4 naponta eszem, 1-2 órát alszom. Megígértem a barátomnak ugyan, hogy nem csinálok semmi helyességet ha szakít velem, de nem bírom tovább. Pedig megpróbáltam. Ő volt az egyetlen öröm az életemben.De ő is ép csak elég volt ahhoz hogy itt tartson. A szenvedéséhez nem akarok to vább küzdeni.
Tudom, micsoda közhely, de mégis van benne igazság... ne add fel, ha minden rossz, akkor onnantól már csak javulhat a helyzet!
Meg az ember (nem csak te, szinte mindenkivel így van), ha valami rossz történik vele, hajlamos ennek az eseménynek a tükrében rosszabbnak látni a helyzetet, mint valójában. Ezen csak az idő segíthet, ha már feldolgoztad magadban, és úgy tekintesz vissza rá. Ne add fel!
Jó lenne egy pszichológus segítsége, de akár az is, ha kibeszélheted valakivel, bárkivel az érzéseidet, hidd el!
Nem, mert nem ez az egyetlen kiút.
Inkább kockáztass. Kockáztasd meg, hogy merj élni. Inkább hagyj mindent magad mögött. Menj ki külföldre szerencsét próbálni. Menj Afrikába árvákon segíteni.
Inkább kezdd el elölről az életed, de ne légy öngyilkos.
Olyan fiatal vagy még! 18 éves! Dehogy próbáltál még meg mindent, csak túl hamar akarod feladni! Talán csak épp emiatt nem látod a lehetőséget, ami akár ott van előtted!
Ha nincs célod, az csak azt jelenti, hogy még nem találtad meg a saját utad! Még...
Figyelj, nem kell boldognak lenni. Csak lenni. Tedd meg a szükséges lépéseket, hogy felvegyenek jövőre az egyetemre.
És keresd azokat a helyeket, ahol te segíthetsz másoknak. Mert jól láthatólag fiatal korod ellenére már sok dolgot megtapasztaltál. Tudod mennyire fontos egy jó szó valakinek, egy kedves gesztus. Szükség van rád tényleg.
És ha nem sportolsz állj neki úszni vagy jógázni. És tanulj valami klassz kreatív dolgot. Tánc, zene, zsonglőrködés vagy más. De a jóga az nagyon jó. Ott meg is ismerhetsz új embereket. És ha elég kezdeményező és bátor vagy, nem rejted el, hogy egyedül vagy, akkor valaki lehet melléd is szegődik.
kilenc vagyok még: amúgy, hogy kérdésedre is válaszoljak. Nem a társadalmi elfogadottság számít, hanem valami ennél magasabb rendű. Az emberek koronként mindenfélét gondolnak. Az öngyilkosság egy lehetőség amivel bármelyikünk élhet. Van egy keleti mondás: ne feledd el, hogy a börtön ajtaja nyitva van. Ki sétálhatsz bármikor. És ha elég volt nem is gyávaság megtenni. Ez a te egyéni ügyed a léteddel. A te döntésed mikor mész ki a moziból.
Viszont ez a mostani életed egy olyan egyedi valami, ami megismételhetetlen. Tényleg nem érdekel, hogy hova vezet ez az egész? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!