Sorstársak, öngyilkosság gondolata?

Szia! Engem is ért már (sorozatosan) rengeteg rossz dolog az életben, pedig még csak 19 vagyok.

Sokszor jön rám is a rosszkedv, de hálistennek nem vagyok egy depressziós típus, így még ha eszembe jutott is az öngyilkosság egyből elvetettem.

Amit javasolni tudok neked/nektek:

Először is, amit gondolj át, hogy legalább 1 ember biztosan van az életedben,aki borzalmasan hiányolna ha elmennél, és nagyon fájna neki, amiért nem érezted annyira fontosnak a szeretetét,hogy itt maradj emiatt.

Második fontos pont,amit meg kell értened,hogy az élet erről szól. A rossz és a jó ciklusok folyamatosan változnak az életünkben, mindegyik azért van ,hogy formálja a személyiségünket. Van aki szerencsés, és kevés rossz dolog éri, vagy csak apróságok, van akit pedig rengeteg. AZ a véleményem,hogy minden rossz azért történik,hogy tanuljunk belőle és megerősödjünk általa, így ha jön egy következő, könnyebben vegyünk az akadályt.

Ha úgy élsz,hogy megpróbálod a maximumot kihozni magadból minden téren és küzdesz azért,hogy boldog életed legyen,akkor hidd el,hogy meg fogod kapni.

DE kérlek,hogy semmi esetre se add fel, lehet,hogy csak most van sok olyan szakasz az életedben,ami padlóra küld, de lehet,hogy a későbbi életedben már végig kiegyensúlyozott ,problémamentes életed lesz.

Próbálj meg pozitívan gondolkozni, esetleg nagymértékű változást bevezetni az életedbe, lényeg,hogy kiszakadj az önsajnálkozásból és tegyél meg mindent azért,hogy boldog lehess, hiszen mindenki a maga életének a kovácsa:)

Lehet,hogy közbejönnek váratlan dolgok,de a nagy részét te alakítod! NE ADD FEL!

Szia, kedves kérdező!

Nagyon örülök, hogy írtál, mert ezek szerint legbelül te is tudod, hogy VAN REMÉNY.

Egyszer, évekkel ezelőtt egy kedves ismeretlentől csak úgy, az utcán kaptam egy kártyát egy INGYENesen, ÉJJEL-NAPPAL HÍVHATÓ TELEFONSZÁMmal. Az állt rajta: Lelki elsősegély. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen. Nézd:

[link]

Skype-on is keresheted őket.

De találtam neked egy másik honlapot is:

[link]

Főleg tinédzser koromban én is jópárszor éreztem így. Sokat sírtam, keseregtem, elbizonytalanodtam. De tudd, hogy vannak kedves és megértő emberek a Földön, és ha csak eggyel is beszélsz/találkozol, már más színben látod a világot, és meg fogod lelni a megoldást a problémákra. Én is az elején szkeptikus voltam, de hidd el, idővel így lesz! Csak kitartás!

Középsuliban két osztálytársnőm is teljesen a padlón volt. Egyikük meg is vágta a csuklóját. És mégis, ma már mindketten jól vannak: utóbbi leányzót sok barát veszi körül, és van egy komoly kapcsolata. A másik férjhez ment, és van két szép gyermeke. Boldogok. Én se hittem volna 21 évesen, hogy egyszer én is elégedett leszek az életemmel, de végülis amit nagyon, de nagyon akartam, sikerült elérni.

Amúgy most megint épp egy hullámvölgyben vagyok, és mikor szomorkodok, megnézek például egy ilyen videót:

http://www.youtube.com/watch?v=KcC3Dsjix_c :)

Remélem tudtam segíteni.

Szívből kívánom, hogy megleld a boldogságot!

L/27

Kedves panda_pracli!

Neked is szurkolok!

(Az utóbbi hozzászóló voltam. L/27)