Ebben az esetben elfogadható az öngyilkosság?
A dönté megszületett, a kérdés nem az hogy megtegyem e vagy sem. Pusztán arra vagyok kíváncsi hogy ilyen esetben társadalmilag elfogadhatóbb e mint sok más esetben.
Szóval a helyzet az hogy 18 éves lány vagyok. A szüleim 18éve vernek és folyamatosan megaláznak . Volt egy barátom aki szintén nagyon csúnyán bánt velem.Most szakítottunk.Nekem iszonyúan hiányzik, őszintén szerettem őt, annak ellenére amiket tett. Egyetemes nem vettek föl. A munkám a szakítás óta nagyon rosszul megy, ki fognak rúgni. Barátaim nincsenek. Soha nem is voltak. Teljese egyedül vagyok. Senkire nem számíthatok. Senkinek nem fogok hiányozni. Semmit nem szerettek csinálni, semmi nem érdekel, az sem a mi régen a hobbim volt. M ár alapvető szükségleteim sincsenek. Nem vagyok éhes, szomjas, álmos.3-4 naponta eszem, 1-2 órát alszom. Megígértem a barátomnak ugyan, hogy nem csinálok semmi helyességet ha szakít velem, de nem bírom tovább. Pedig megpróbáltam. Ő volt az egyetlen öröm az életemben.De ő is ép csak elég volt ahhoz hogy itt tartson. A szenvedéséhez nem akarok to vább küzdeni.
Nyilván sok rossz dolog történt veled, azonban - bevallom - én durvábbra számítottam, ha már az öngyilkosságod elfogadottságát vizsgálod.
Sokaknak volt borzasztó gyerekkora, de fiatal vagy, semmiről nem csúsztál le, tulajdonképpen úgy akarod befejezni az életed, hogy "nem láttál semmit", ahogy már írták is, épp most kezdődne. Próbálj meg orvosi, pszichológiai segítséget kérni, mert még bármi lehet belőled, rengeteg öröm érhet a jövőben, ha ezen a ponton túl jutsz!
Azt is gondold végig, hogy azért a 18 éves kor elég érzékeny időszak, többeknek vannak ilyen gondolatai, mint hinnéd!
Nekem a kedvencem a 60 éves tanárom főiskolán (jelzem engem sem vettek föl elsőre, sőt..), aki mondta, hogy neki milyen sanyarú gyerekkora volt, 18 évesen meg akart halni, de most igazán boldog. Nekünk ő óriási példaképünk, egy csodálatos ember, sikeres is, és ő sem indult túl jól. Tehát mindenképp tartsd szem előtt, hogy most így érzel, de ez elmúlhat.
"A szüleim 18éve vernek és folyamatosan megaláznak ." - Nos, az ember tudat alatt olyan partnert választ, amilyenek a szülei...
Ezen lehet segíteni, egy jó szakember ki tud belőle kezelni. Tapasztalat.
Nagyon mély depresszióból jöttem ki terápiával, volt, hogy egy hétig az ágyból sem keltem ki, csak a falat bámultam és bőgtem. De kijöttem, és helyrejöttem. És ha megtörténnek a változások, az ember már egészen másfajta partnert "vonz be", olyat, aki nem alázza meg.
ha írsz nekem ,eskü segítek más szemszögből nézni a dolgokat amitől sokkal hasznosabbnak érzed majd magad és tisztán látni!
Ha ez meg lesz ,akkor azt is tudni fogod,mit kell tenned hogy jobbá és elfogadhatóvá tedd az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!