Melyik a jobb, szorongással, depresszióval élni, vagy gyógyszereken eltompítva?

Rég óta fenn állnak ezek a problémá nálam,annó volt 2 öngyilkossági kísérletem,és pszichiátrián is kezeltek a diagnózis: szorongásos betegség,insomnia, érzelmileg labilis személyiségzavar. Én akkor még nem tudtam mit jelentenek ezek, azt mondták mikor kiengedtek pszichiátriáról,hogy el hagyhatom a gyógyszert ha elfogy (xanax). Így is tettem,viszont a szervezetem hozzá szokott,így elvonási tünetek léptek fel.El látogattam a házi orvosomhoz aki meg volt döbbenve azon hogy azt mondták hagyjam abba a gyógyszert,így elküldött az itteni pszichiáterhez.Elég lekezelő volt és nem is érdekelte a problémám,kb 5 perces faggatás után fel írta újbol a xanaxot. Szedtem tovább és jó is volt minden,nyugodt voltam,kicsit tompa de még mindig jobb volt mint szorongani.Egy idő után hozzá szokott a szervezetem és már nem volt szinte semmi hatása.Mondtam az orvosomnak,mire ő erősebb adagot írt fel. Úgy éreztem ebből sosem szabadulok már. Sokan mondták hogy a gyógyszer hülyeség,csak rászoksz,eltompít.Hallgattam rájuk és kezdtem egyre kevesebbet szedni,és már nem mentem a pszichiáteremhez,és abba hagytam. Ennek 4 éve,viszont a tünetek még mindig fenn álltak.Azt hittem majd én megbírkozom ezzel,de nem megy.Ez nem oylan dolog amit le lehet küzdeni mert ez jön hatalmas erővel és nem tudom kontrolálni. "szerencsére" sokat dolgozom ami lefoglal és le is fáraszt és mintha megszüntek volna ezek a dolgok.Viszont mikor jön a hétvége és nincs ami lefoglalna jön megint a szorongás,a depresszió.Próbálom le foglalni magam takarítok stb de ez így nem élet. Egész életemben dolgoznom kell 0-24ben hogy ne érezzem ezeket a rossz dolgokat? gondolkodom hogy újra el megyek orvoshoz és még ha gyógyszereken kell élnem,talán jobb lenne az is mint ez.De sokan mondják hogy semmi értelme a gyógyszereknek. Akkor mégis mi a megoldás? Van erre egyáltalán megoldás?