Melyik a jobb, szorongással, depresszióval élni, vagy gyógyszereken eltompítva?

Én is szorongó típus vagyok, kb. kamaszkoromtól felfelé. Rontotta a munkavállalási képességemet, bár más problémáim is voltak a munka találásban. 30 éves koromban én is eljutottam az öngyilkosság szélére. Pszichológushoz jártam, aki rábeszélt, hogy szedjek gyógyszert. Szerencsére eltalálták, Citalopramot szedek, kb. 5. éve. Javult a szorongásom, többféle tünetem volt, pl. az egyik, hogy utcán, tömegben erőtlennek éreztem magam, inkább lefelé néztem a földre. Na ez teljesen elmúlt, nem jelent gondot a tömegben, emberek közt, bevásárló központban közlekedni, egyáltalán nem szorongok.

Van hátránya a gyógyszernek, mert fáradékonyabb vagyok, nagyobb az alvásigényem. Az utóbbi időben érdektelen vagyok, nem tudom értelmes dolgokkal elfoglalni magam. Belegondoltam, hogy nem lehet-e ez a gyógyszer mellékhatása, hogy közönyössé tesz? Bár én elég tudatos vagyok, nem engedem magam depresszióba zuhanni, nem esek kétségbe.

Próbáltam letenni a gyógyszert nyáron valamikor, csak kétnaponta szedtem. De visszajöttek a tünetek, pl. az utcán. Nem merem elhagyni. Gondolkodom, hogy abbahagyom e valamikor… igazán hosszú távú hatásait nem ismerjük. Pl. olvastam, hogy az SSRI gyógyszerek növelik a Parkinson kór kockázatát (igaz a kávéfogyasztás meg csökkenti az esélyét, így van reményem).

Sokat segít, hogy megtértem Jézus Krisztusban való hitre. Nem a gyógyszer, hanem ez utóbbi ad erőt ahhoz, hogy alapvetően pozitívan gondolkodjam, ne essek kétségbe nehézségek esetén.

előnye még a Citalopramnak, hogy nem hizlal, legalábbis nálam nem hat így.

Hátránya még, hogy öngyilkossági gondolatokat felerősítheti, főként a hozzászokás idején. Tudatosan kell hozzáállni ehhez.

„akár naponta többször is magamba zuhanok szó szerint a semmitől.”

Előző, akkor neked a hit segíthet. nem vicc. Sokat segít az egyenesben maradásban, pozitív szemléletben. Pl. Jézusnak az a tanácsa, hogy „ne aggodalmaskodjatok a holnap dolgai miatt… elég minden napnak a maga baja” Isten gondviselésének tudatában nem tud végleg letörni semmi.

Szorongásos betegséget, depressziót nem Xaxaxszal szokás kezelni, azt kiegészítésként adják az antidepresszáns mellé, amíg rááll a szervezeted (ugyanis az antidepresszánsok az első 3-4 hétben nyugtalanságot válthatnak ki). Antidepresszánst kaptál?

Tényleg nem érdemes a Xanaxot hosszú ideig szedni.

De hogy a konkrét kérdésedre válaszoljak: természetesen sem depressziósan nem jó élni, sem gyógyszerektől eltompítva. DE. A gyógyszer, ha rendesen eltalálják, nem tompít el, hanem csökkenti a tüneteidet, és a segítségével normális életet tudsz élni. Aztán nem kell ám örökre szedned. Pár évig biztosan, de azt a pár évet használd fel arra is, hogy átgondolod az életed problémáit, és hogy hogyan tudnál boldogabb emberré válni. Ha egyszer sikerül, nem fog többé kelleni a gyógyszer sem.

Ez nem is lehet kérdés! Biztos,hogy nem szenvednék ha nem muszáj,főleg ha annyira súlyos lenne a betegségem,hogy eljutnék az öngyilkosságig.

Nem minden gyógyszer tompít el,sokszor 3-4 félét is ki kell próbálni mire megtalálják számodra a megfelelőt és beállítják az adagot.

Általában 2 gyógyszert kell szedni mert együtt jobb a hatása.

Miért nem mentél el normális orvoshoz?

Nem értelek komolyan.

A mai modern világban már rengeteg lehetőség van és buta aki szenved.

Egyébként a Xanax pont nem erre való gyógyszer,az csak ideiglenesen lenyugtat.

Olyan mondta hogy semmi értelme a gyógyszereknek aki szintén hozzád hasonló beteg?

Végigjárta az utat és kipróbált több gyógyszert?

Keress egy maszek orvost még ha drága is mert az élet minősége nem mindegy.

Én is szorongásos-depresszióval küzdök többek között. Amikor nagyon súlyossá vált a helyzet veszélyes szintű alvásmegvonás miatt amit inszomnia okozott elkezdtem szorongásoldót szedni ami 1-2 hónapig szuper volt utána fokozatosan egyre agresszívabb lettem, egyik napra pedig olyan erős mellékhatásai lettek már hogy életemben először pszichiátriára kerültem. Egy rémálom az előtte lévő pár hét és a benntöltött idő. Több gyógyszerkombinációt kipróbáltak, nyugtatók, antidepresszánsok, antipszichotikumok. Mindegyiktől szörnyen éreztem magam. Xanaxtól, frontintól olyan pánikrohamaim voltak hogy nem lehetett velem bírni. Ki akartam futni, nem tudtam kérdésekre értelmes választ adni. Antipszichotikumtól érzelmileg olyan sivár lettem mint egy pszichopata (amúgy sem volt indokolt azt adni).

Persze azt a gyógyszert ami miatt bekerültem legalább leállítottàk. Egy idő után észrevettem hogy amikor múlik a xanax hatása kezdem jobban érezni magam. A kezelő nem értette meg hogy minden gyógyszerosztás bekattanok a hatásától. Ezért egy idő a kiköpdöstem a gyógyszereket, pár nap alatt jobban lettem és leléptem. Én ezóta rettegek a gyógyszerektől, egy trauma volt, valamiért mindegyiktől szétcsúsztam. Nem szedek gyógyszert, inkább szenvedek a tünetekkel amíg tudok.

És ez személyes történet nem gyógyszerellenes kampány. Ismerek sokakat akiknek bevált gyógyszer és elvannak vele. Nincs gond ezzel. Gyógyszert, szedni, elhagyni vagy csökkenteni pedig csak orvosi utasításra és aszerint. Én is amikor hirtelen lejöttem a gyógyszerekről, éltem meg furcsa dolgokat. Olyan volt mintha életre keltem volna. Eufória. Nagyon jól, boldognak éreztem magam és békésnek, meg voltam elégedve a kinézetemmel nem szorongtam az emberektől és segítőkész voltam (mindenkinek segítettem amiben tudtam ott benn). Viszont voltak még alap szorongásos tüneteim, amik akkor oldódtak ha sportoltam amire óriási késztetést éreztem. Olyan mennyiségű energia volt bennem hogy simán annyi fekvőt lenyomtam, annyikat lefutottam fáradás nélkül amire 1 hónap múlva nem voltam képes. Nem voltam agresszív de verekedni akartam a verekedés kedvéért. Mentem az utcán és nem kötöttem volna bele senkibe, de volt hogy valaki elkezdett méregetni ahogy jött szembe én meg nekimentem vállal és igen azt reméltem balhé lesz (alapjáraton nyuszi vagyok) belőle de becsicskult. Egy szóval kicsit veszélyesen túlpörögtem, de nem voltam pszichotikus.

Később elkezdtem csoportterápiákra járni, ott ismertem meg a terapeutámat.

Ezt még le akartam írni csak véletlen elküldtem:

Szóval ott ismertem meg a terapeutámat, szépen kibogoztuk hogy pokoli agresszió van bennem elfojtva, erre fel a szorongás és minden egyéb kórkép meg abból jön ami ezt az agressziót kiváltotta. Amikor a tabletták a csapban vègezték, hirtelen olyan állopatba kerültem amikor kicsit elszakadtak a láncok és meg tudtam élni egy ideig többek között ezt az agressziót ezért voltam olyan jól.

Ha akkor jó terápiás kezek között lettem volna, többet is ki lehetett volna hozni a helyzetből.

Ezeket azért írtam le hogy szemléltessem:

1. A gyógyszer ha segít szedjed, ha csökkenteni, elhagyni szeretnéd mindenképpen a kezelőddel beszélj róla, mert nem tudhatod hogy reagál rá a szervezeted.

2. Gyógyszeres kezelés minél többféle pszichoterápiás kezelést próbálj ki. Nekem voltak alkalmak amik fordulópontok voltak a gyógyulásom szempontjából. Pedig csak mondtam valamit.

3. Akármilyen szarul vagy, bármikor bármitől jobb lehet. Tapasztalatból mondom. Olyan állapotban kerültem pszichiátriára hogy azt gondoltam ez itt a halál. Élek.

Ne add fel, jobbulást!