Mit tehetnék, ha úgy érzem, nincs remény?

Azt érzem, senki sem szeret, magamat is gyűlölöm, és ettől napról napra csak még kiállhatatlanabb vagyok. Gonosznak érzem magam, rossz embernek, haszontalannak, pótolhatónak, szerethetetlennek. Úgy érzem, teher vagyok az embereknek is, ami be is igazolódik, mert így, hogy egy roncs vagyok, már a szeretteimnek se kellek. Nem kíváncsiak rám egyáltalán, figyelmen kívül hagynak, új kapcsolatok kialakítására pedig képtelen vagyok most, szociálisan (is) annyira megbénultnak érzem magam.