Mit tehetnék, hogy elfogadjam vége?

Volt egy párom, akit nagyon szerettem. Nagyon sok emlék, esemény köt hozzá. Komoly kapcsolatunk volt, és mint az szokott lenni, rengeteg terveink. Lett egy kisfiúnk, aki most 10 hónapos. Tervezett picit volt, szeretjük, és neveljük. A probléma nem is itt van. Rossz gyerekkorom volt, nem alakult ki bennem semmiféle bizalom, ami a későbbi életemre is kihatott. Nem szeretném részletezni, a lényeg, hogy elrontottam mindent. Betegesen féltékeny voltam, önbizalomhiány, és amik ezzel járnak. Aki érti, és ismeri ezt a helyzetet, azt tudja miről beszélek. Annak ellenére, hogy lelki terrorban tartottam a páromat, amit elismerek, és megértem az okát annak, hogy szakított, még mindig szerelmes vagyok belé. Nem, nem tévképzet, tisztában vagyok a szerelem fogalmával. Egyszerűen nem tudok rajta túllépni, és megmondom őszintén, nem is akarok. Neki most tetszik valaki. Ami nem azt jelenti, hogy Őt nem viselte meg ez a dolog. Számtalanszor próbáltuk újra, volt pszichológusnál, ideig-óráig segíteni is tudott. Viszont egyszerűen hiába igyekszem, hiába szeretném hogy minden rendben legyen, a tudatom nem engedi, ami hamis képet állít fel. Nem Ő megbízhatatlan, mert másnál is előfordult ez a jelenség. Teljesen más játszódik bennem le egy adott pillanatban, mint egy másik emberben, aki párkapcsolatban él. Nem tudom, ez valami tudathasadásos dolog lenne... De jelenleg nem ez a kérdésem. Örülök hogy boldog, és szeretném is. De egyszerűen lehetetlen elengednem, és a pici miatt még azt sem tehetem meg, hogy mindenféle kapcsolatot megszüntetek vele. Nem szeretnék mással ismerkedni, és nem is megy egyelőre. Tudom, "az idő minden sebet begyógyít"... ez szerintem nem igaz, maximum halványít. Sokszor megfordul a fejemben, hogy megszeretném ezt az egészet javítani, és hogy nem tudok nélküle élni... illetve tudok, de vele szeretnék... Nagyon szerelmes vagyok Belé, és nem tudok elszakadni ettől a gondolattól, hogy vissza szeretném hódítani... ami tudom, hogy lehetetlen. Bármennyire igyekszem, egyszerűen van egy "kattanás" és vége mindennek. Nem akarom, hogy szenvedjen... De annyira lehetetlen ez az állapot.... Mit tehetnék?