Mi a véleményetek az öngyilkosságról?

Én megértem akkor, ha valaki nem figyelem felhívásnak szánja, hanem komolyan gondolja. Csakhogy nem is olyan egyszerű meghalni, én egyszerre 4 módszert vetettem be, de nem sikerült, megmentettek. 50 éves vagyok, pszichés betegségekkel, depresszió, szorongás, függőség. Elvesztettem a munkám, több, mint egy évig munkanélküli voltam, hiába küldözgettem a sok önéletrajzot. Most közmunkán vagyok. Sorban romlanak el a dolgok a lakásban, a számlák halomban állnak, esélyem sincs kifizetni a közmunkából. Előbb-utóbb jönnek a végrehajtók.

Családom nincs, csak nem közvetlen rokonom kettő. Időnként segítenek pár ezer forinttal, de az semmire nem elég.

Hiába szedek gyógyszereket, folyamatosan szorongok, aludni nem tudok. Ráadásul több súlyos betegségem is lett, rendszeresen kórházban voltam, most is lesz egy műtétem, akkor a betegállomány miatt még kevesebb pénzt kapok és egy darabig nyilván nem tudok fizikai munkát vállalni (most irodában dolgozom).

A barátokat saját hibámból építettem le, mert ahogy kezdtem egyre rosszabbul lenni, úgy zárkóztam be még jobban. Egy olyan baráti család van, akik adtak többször is pénzt, de mostanra már senki nem tud tovább segíteni.

Hitelt erre a fizetésre nem adnak. Igaz, lakásom van, de azt is nagyon nehezen szereztem meg, és a jelen állapotomban képtelen lennék még egyszer újra csinálni egy lakáscserét.

Most is remegek, pedig már bevettem az esti gyógyszereimet. Sajnos függő lettem.

Minden este egy rémálom, hogy tudok-e valahogy aludni és minden reggel is az, ahogy felébredek, indul a para. Ahogy egy könyvben van írva: "Megint egy reggel, amikor élni kell.."

Szóval, már nem bírtam tovább, és nem vicceltem, de azt is túléltem, amibe mások simán belehalnak.

Nem tudom, mit vétettem, hogy így ver a sors, de ezek szerint valami dolgom csak kell legyen még az életben, ha ennyire nem sikerül véget vetni.

Egészségileg, (mentálisan és fizikálisan), anyagilag tönkre mentem. Nincs miért élnem, mert csak szenvedek, már mosolyogni sem tudok, nem hogy örülni bárminek is.

Nem tudom, mi lesz a vége, mert még egyszer nem próbálom megölni magam (korábban is próbálkoztam, de az nem volt komoly).

Netre szükségem van, mert ez az egyetlen, ami kicsit eltereli a figyelmem, meg hát így keresek munkát.

Úgyhogy ezt valahogy mindig befizetem, ha már felszólítást kapok.

Ez már nem élet, csak vegetálás.

Mindenki a saját sorsát alakítja. Egy barátom intézetben nótt fel. Bármilye volt gyerekkorâbam a nagyobbak elvették. Ha nem adta magától elszedték erőszakkal. Nem volt egy szülő sem aki megvédje. Se öröksége se bármilyen lakása...

Az ember mégis eldöntötte hogy nem fogja magát egész életében ezért sajnálni. Felépítette a minuszból az életét. Az első akadályoknál meg nem megölte magát hanem új kapaszkodókat keresett.

És ki tehet róla hogy értelmetlen? Minden ember maga dönt arról hogy ad-e valami értelmet az életének. Akinek van az biztos magától kapta, nem dolgozott meg érte hogy neki jó legyen, nem voltak nehézségek és tragédiák az életében...

Az öngyilkosok beteg emberek akik kezelésre szorulnak. Semmilyen okból nem érthető meg hogy egy ember nem lát más kiutat. (Áttétes rák végstádium talán) Beteg az, hogy az emberben automatikusan jelen lévő életösztön nem működik.

Egészséges ember nem is öli meg magát... Olyan félvállról veszik olyan sokan az öngyilkosságot, pedig aki megteszi, annak nagyon is nyomós oka van rá. Nem láthatsz bele a másik ember életébe, és nem mondhatod meg, hogy van-e annak értelme, vagy sem. Annyira UNDORÍTÓnak és KEGYETLENnek tartom, amikor valakit a halál küszöbéről "mentenek meg". Szerencsétlennek semmije sem maradt már, és az egyetlen kiutat is elveszik tőle. Pedig nincs más megoldás. Az életben maradás nem old meg semmilyen problémát. Ha csak kényszerből van valaki életben, akkor az az élet már tényleg értelmetlen.

Én elmebeteg vagyok. Autizmusban, borderline személyiségzavarban, mutizmusban, paranoiában, szkizoaffektív zavarban szenvedek. Szegény is vagyok és nincs pénzem pszichiátriai kezelésre és gyógyszerekre. A büdös életben nem leszek képes kapcsolatokat kialakítani, barátkozni, párt szerezni. Vagy egyáltalán élőbeszédben lebonyolítani egy egyszerű beszélgetést. A mély depresszióm és mindezek miatt nem tudok érdemiben tanulni sem, és munkahelyet sem fogok tudni szerezni. Ha emberek között vagyok, majd' elhányom magam, leírhatatlan rosszullét tör rám, stb. Az ember társasági lény, de én nem bírok létezni közöttük. Akkor mégis mi értelme az életemnek? Nincs elég nyomós okom arra, hogy kinyírjam magam? Időről időre egyre betegebb leszek, minden tünet egyre rosszabbodik... Tudom, mi vár rám a jövőben, én pedig abból nem kérek. Egy gyáva féreg vagyok, mert elegem lett a szenvedésből? Kérlek, KÖNYÖRGÖK, áruld el nekem, miért éljek?? :'(

Tudod nem az anyagi javak adják a boldogságot. Felkelek reggel megiszom a kávémat és élvezem hogy süt a nap, röhögök a galambokon a tetőn, örülök hogy tegnap nem felejtettem el cukrot venni így egy hét után nem keserű a kávém. 5 éve adtak nekem max 2 évet és élek. Boldog vagyok hogy van egy testem ami egészséges és örülök hogy lehetek. A munka az egy elvégzendő feladat, előtte élek, közben élek és próbálom magam jól érezni utána meg elégedett vagyok, sikert érek el, vagy ha épp kudarcot azt is leszarom, vége van ilyen lett.

Itt bárki az öngyilkosság ellen ír le van pontozva. Szar a kérdés, nem véleményt vár hanem egy csapat nyafogó embert aki kifogásokat keres arra miért elfogadható ha valaki kinyírja magát.

Igazábòl felőlem az öli meg magát aki akarja. Nagy őrület ezt ilyen drámaian leírni, minden ilyen kérdés alatt hatalmas tragikumok sorozatát festik le ami az öngyilkosságról szól. Dehogy. Megölöd magad és senkit sem fog érdekelni, én a kávémat biztos jóízűen iszom és rohadtul nem érdekel hogy egy emberrel kevesebb van a földön. Ahogy a családodon kívül senkit. Nincs pénz pszichiátriára meg gyógyszerre... 100ft egy doboz rivo, pszichiáter van ingyen is ha meg lemondasz a wifiről meg a sok csatornáról talán havi 2-szer egy magánorvos is kijön. (Meg kevesebb idiòtaság lesz a neten)

Jajjj megölöm magam!!! Komolytalan kérdés ez, aki meg akarja ölni magát az nem kérdezi róla mások véleményét a gyakorin. Miért lényeg az? Neked már úgyis mindegy más meg leszarja hogy élsz vagy sem.

Talán ezért boldog emberek mások elfogadják azt amin változtatni nem lehet (világgazdaság) és igyekeznek a saját környzetükben rendet rakni. Milyen hatása van itt bárkinek a világgazdaságra? Vagy öljük meg magunkat mind akik nem tartozunk a felső 10 ezerbe?

A pénz nem ad boldogságot, de eszköz ahhoz, hogy elérd az álmaidat, vágyaidat, amik viszont igazi örömet adnak.

Én úgy látom jelenleg, hogy az élet egy nagy rakás sz.r, és az a boldog, aki képes ok nélkül jókedvű lenni meg apró dolgoknak igazán örülni, mialatt a fontosabb dolgok mind széthullanak.

Látom vannak itt nehéz sorsok.

Én is a mentális betegek csoportjába tartozom,és úgy érzem,hogy azok az emberek a legpechesebbek,akik ilyen betegséget örököltek.

A fizikai betegséggel élőket,még csak-csak megértik.Kezelni is tudják.

A mentális betegekre viszont valami képzelt betegre tekintenek leginkább,illetve társadalmilag,de még az egészségügyi dolgozók körében is lenézett.

Az egyik rokonom tavaly rákos lett,de eltávolították a daganatot,él tovább.A gyilkos kór kézzel fogható.

A mentális betegségeket viszont nem lehet csak úgy "kivenni" az emberek fejéből.

A rokonomnál műtétet végző orvossal beszélgettek ezekről,és ő maga mondta,hogy sem az országban,sem a világon nem igazán veszik komolyan a mentális betegségeket,nemhogy kezeljék azokat.

Aztán ott vagy,hogy se dolgozni nem tudsz,se le nem százalékolnak,de ha le lennél százalékolva sem tudnál megélni.

Tavaly ilyenkor én is majdnem elveszítettem az utolsó reménysugarat,most viszont belépett az életembe egy új kapaszkodó.De kitudja meddig tart az.

Sokan belefáradnak abba,hogy csak megpróbálják túlélni,és nem is élnek,csak menekülnek a halál elöl,ami egyszer úgy is mindenkit utol ér.

És ez a szám,a mentális betegeké csak egyre nagyobb lesz.Egyre nagyobbak az elvárások,és egyre nagyobb a létbizonytalanság.