Mitől számít valaki alkoholistának? És miért nézik le az emberek az alkoholistákat?
Arra lennék kíváncsi ,hogy hol kezdődik az alkoholizmus... Mikor számít valaki betegnek...
Meg azt vettem észre, hogy az alkoholistát inkább lenézik, megbélyegzik, ment segítenének neki... De miért?
Szerintem az alkoholizmust azért tartják a szakemberek betegségnek, mert segítségre van szüksége a betegnek..
Gondolom az alkoholizmusnak is vannak fokozatai..
Én nem iszok olyan nagyon régóta, 1 éve.... Azt hittem, hogy magamtól letudom tenni, de nem sikerül.. nem megy...
Pl nekem van egy csomó ismerősöm, aki dohányzik, és sokan nem tudnak leszokni... Persze nem lehetetlen ,mert olyan ismerősöm is van ,aki simán letette.. De még a dohányosok is azt mondják, hogy nem könnyű leszokni.... Na de az alkoholról még duplán vagy triplán nehezebb, mivel, e mögött a betegség mögött ott húzódnak az okok, hogy miért, és hogyan kezdett el inni... És legtöbb esetben depressziósak az alkoholisták ,én is az vagyok.
Szerintem pszichológusi segítség kell a leszokáshoz, mert fel kell tárni a problémát generáló okokat, mi az ami kiváltja az emberben a kényszert...
Mert pl ,amikor én mindig többet iszok olyankor, amikor otthon bántanak csesztetnek...
Amúgy én nem rejtegetem az üvegeket, mert már nem is iszok otthon, pont azért mert mindgig csesztetnek, zug ivó vagyok, mindig találok helyet, ahova eltűnhetek és... tudjátok...
Amikor engem piszkálnak emiatt ,akkor még többet iszok...
Egyik válaszolónak mondom, lehet, hogy a rokonaid azért hazudnak, mert nem szeretnék, hogy "csesztessék őket, amiatt, mert iszik? Mert szerintem más az, amikor az ember segítőkészen áll hozzá ehhez a témához, és más az ,amikor az orrá alá dörgölik, és bűntudatot keltetnek belé, és veszekedést provokálnak...
Én a személyes tapasztalataimból azt tudom mondani ,hogy ha lódítok is, vagy elhallgatok valamit, azt nem azért teszem , mert h**yének akarom nézni a másikat, hanem azért, mert kerülöm a konfliktust...
Amúgy van már az alkoholizmusnak az a fokozata, amiko már nem lehet segíteni az illetőn, mert annyira eldurvult a dolog. akik már sok éven át csinálják, azok már nagyon nehéz esetek, valóban.. legtöbben be sem látják, hogy problémájuk van... így alapból nehéz segíteni rajtuk...
Én belátom, meg nem tartom magam annyira alkesznek, de azt belátom, hogy problémám van.
Igen, lehetésges hogy a konfliktust akarják kerülni a "hazudással", de ilyenkor még jobban a gyűlöletet szitsák fel a másik ember lelkében.És be sem akarják ismerni,hogy problémájuk van.Az ilyenektől csak mneekülni jó,ezt fontolgatom,hogy kilépek a helyzetből ők meg azt csinálnak amit akarnak.
Próbáltál-e már mentálhigiénés szakmeberrel beszélni?Vagy csatlakozni olyan közösséghez ahol függőbetegeket kezelnek?
jártam régebben pszichológushoz, amikor diák voltam még.. de akkor még nem volt ilyen problémám, akkor más miatt mentem.
Már nem vagyok diák, a kórházban nincsenek olyan jó szakemberek oda nem szeretnék menni. Ismerek, vagyis hallottam egy jó pszichiáterről, hozzá szeretnék majd elmenni, de erre még várnom kell, mert most kezdek új munkahelyet, 1 hónap múlva tudok elmenni hozzá, mert ugye pénzbe kerül.
A te helyzetedet is megtudom érteni.. Én ugye említettem fentebb, hogy anyukámmal is vannak gondok, csak más jellegűek, nem akarom őt sem és a családomat sem hibáztatni de a depresszióm és alkoholizmusom kialakulásában ők is segítettek. úgy érzem ,hogy ha elmennék ebből a közegből nekem is könnyebb lenne, szerintem könnyebb lenne változni is ,és leszokni.. De én 21 éves vagyok most, még nincs elég félretett pénzem, hogy elmenjek, illetve le is szeretném tenni az italt és jövőre szeretnék továbbtanulni.. De én megtudom érteni a helyzetet, mert nekem se könnyű ilyen bántó közegben (engem nem csak azért bántanak mert iszok, az alkohol problémám előtt is sokat bántottak, még vertek is)... Úgyhogy ha van lehetőséged menj el szerintem, és éld úgy az életed, ahogy neked jó...
én is vallásos voltam... jártam gyülekezetbe, csak amikor láttam ,hogy mennyire álszentek sokan, és mennyire kényszeresek (nem hallgass világi zenét, ne bulizz, nőként hordjál szoknyát, szombat az Úr napja, és nem értették meg, hogy nekem iskolába kell mennem, nem fogadták el, hogy én szombaton is elvégzem a kötelességeimet...), így egy idő után ott hagytam őket, és vallásos vagyok a magam módján..
Nő vagyok. És amúgy szeretnék leszokni róla mindenképp..
am. az alkoholizmusra való hajlam örökölhető, ez is lehet oka annak ,hogy a családodban sokan isznak.
Lehetséges, a tesóm meg én szerencsére nem iszunk,én az alkoholt is megutáltam ebből kifolyólag.
Nem minden közösség olyan,de vannak akik tényleg átesnek a ló másik oldalára.Én a katolikus egyház keretein belül járok közösségbe.Olvasok irodalmi könyveket is, zenét is több félét meghallgatok
Úgy látom, a kedves kérdező - akit én most önkényesen elnevezek Elizabetnek - arra próbál rávilágítani, hogy inkább segítőkezet kellene nyújtani az ítélkezés helyett.
Ebben teljesen egyetértek veled, Elizabet :) Én nem érzem úgy, hogy jogom lenne elítélni egy embertársam (Jakab 4:11,12). De magát az alkoholizmust nem helyeslem, az olyasmi, amitől meg kell szabadulni. Ha pedig valaki szabadulni akar a fogságából, segíteni kellene neki, hiszen fordított helyzetben ki ne akarná ezt ahelyett, hogy ítéletet mondjanak felette? (ez az alapelv van lejegyezve például a Máté 7:22-ben). Az olyan lenne, mintha valaki a padlón fekve segítségért kiáltana, mi pedig belerúgnánk.
Elizabet, találj valakit a közeledben, aki támogat téged:) Ha sikerül leküzdened, az önbecsüléseden is sokat segíthet, hiszen olyasmire voltál képes, amire addig nem. És ez biztosan örömet is okozna, és a depresszió elleni harcban is segítene. Talán. Nem vagyok szakértőxd
Én szurkolok neked így ismeretlenül is, hogy le tudd ezt küzdeni:) Higgy egy kicsit magadban, és ne keseredj el, ha a változás nem jön hamar. Állj fel, és járj. Próbáld újra. És ha ismét engedsz a gyengeségnek, próbáld újra. Ha százszor esel el, állj fel százegyszer*.
Bár a kérdésed lényege nem ez volt, de látom, hogy te segítséget szeretnél. Az emberi akarat és a hit sokmindenre képes. Akard, és higgy benne, hogy menni fog. Azt mondtad, vallásos voltál. Bár azt a közösséget elhagytad, a hited nem szűnt meg. Imádkozzhatsz erőért is, és higgy benne, hogy megkapod :) (Máté 21:22) Ne add fel a küzdeni vágyásod, és semmiképp se törődj bele a helyzetbe!
* tudom, ez matematikailag helytelen.
Elnézést az offolásért!
köszönöm a válaszodat Kedves Kakaó, és köszönöm a 3. nevet is :D
Te nagyon bele láttál most a helyzetembe, mintha én mondtam volna... Igen vannak alkoholisták, akik nem is látják be a problémájukat, nehezebb is nekik segíteni... Én belátom, és nekem senki sem akar segíteni... Sőt, ahogyan mondtad szó szerint az a helyzet, hogy belém rúgnak még ezerszer is ahelyett hogy segítenének és éppen ezért nehezebb felállni, és kimászni a gödörből..
De megfogadom a tanácsod és igyekszem mielőbb segítséget kérni, és talán úgy menni is fog...
Szeretnék én tovább tanulni...stb... 21 éves vagyok, és nem szeretném elcseszni az életemet (fiatalon meg főleg nem), most az a dolgom, hogy ismerkedjek, és építsem az életemet, nem az hogy romboljam.
köszönöm a megerősítést, és a válaszokat! :)
Szép napot!
üdv: Izabella (valódi nevem: Virág) :)
ja ,Elizabet!
Bocsi, majdnem ugyanaz a kettő!
:D :)
Attól számít, hogyha nem tudja letenni azt a mennyiségű alkoholt, amit ő megiszik. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy naponta iszik, de idővel nagy a valószínűsége, hogy fog naponta is.
Nem azt mondanám, hogy lenézem őket, csak elkeserít. Elkeserít az, hogy látom, ahogy a 18-19 szinte még gyerekek piálnak mert már szabad nekik és ezt napi szinten. Az a baj ezzel, hogy az alkoholt az örömforrásokhoz fogják társítani. (A te esetedben a problémák elfedése.) Szerencsére én sikeresen és szándékosan megutáltattam magammal. Viszont én azt tudom neked tanácsolni, hogy vagy iszol vagy gyereked lesz, a kettő nem megy együtt, ha az ivást választod, akkor felejtsd el. Ez úgy jön ide, hogy az én anyám zugivó. Körülbelül 3-4 éves korom óta. Nem is tudom mennyi szégyent éreztem emiatt. Rengeteget az biztos. Viszont sokáig nem tudtam róla, a testvéreim közölték velem, hogy az a "kis" bor amit időnként megiszik (párszor mikor megláttam...) az bizony nem egészségügyi okok miatt csúszik le. A lényeg viszont annyi, hogy mentálisan sérülnek azok a gyerekek, akiknek valamelyik szülőjük alkoholista. Nálam a szociális fóbia van jelen, illetve irtózat nagy félelem mindentől(az okozója ő a változtatója csak én lehetek..). A testi kontaktusokat nem igazán tűröm, csak nagyon keveset. Rengeteg pénz elmegy a tablettás borokra... Szerintem én és a velem hasonló sorsú emberek jogosan nézhetik le és bélyegezhetik meg az alkoholistákat. N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!