Mitől számít valaki alkoholistának? És miért nézik le az emberek az alkoholistákat?

az apám elitta a házunk. hiába próbáltunk beszélni vele, segíteni neki csak mégtöbbet kezdett piálni. most az otthonában úgy él mint egy hajléktalan és még kérdezed miért ítélem el az alkoholistákat?

Nyílván az én példám eléggé rossz példa, de miatta minden részeg emberben csak egy beverni való arcot látok.

szerintem már a napi 1 "kötelező" sör is alkoholizmusnak számít.

Én úgy voltam alkoholista, és úgy értem el az alkoholizmus harmadik stádiumába, hogy ezt a családom észre sem vette, fel sem tünt nekik... stb.

18 éve történt valami ami miatt egy fűkeverékből főzött teával kúráltam magam. Csak mellékhatásként tapasztaltam, hogy néhány nap után, már nem remegek a piáért, és azóta nem iszom alkoholos italokat. Nem lettem alkoholellenes, csupán a szervezetem nem kívánja a piát. Szerintem ez a teakeverék neked is segítene abbahagyni a túlzott piálást.

A receptet priviben elmondom.

Ahol az alkoholizmus *kezdődik*, ott még csak pszichiáter tudja azonosítani. Ha már laikusként is teljesen egyértelmű, akkor az már régen elkezdődött.

Az alkoholizmus kényszeres alkoholfogyasztás, de nem úgy kényszeres (legalábbis jó ideig nem), hogy muszáj innia, hanem úgy, hogy (majdnem) minden nap az üveg mellett találja magát, és fel se tűnik neki, hogy ez nem normális. Ha ezzel szembeállítják, akkor a feje elkezd „okokat” (kifogásokat) generálni, elsősorban saját magának, így legfeljebb a külvilágot, a körülményeit fogja nem normálisnak látni. Ha nem ihat, akkor sem a sóvárgás a legnagyobb ellensége, hanem az, hogy addig kattog az agya, amíg ki nem dob egy (arra az alkalomra) tökéletes kifogást a „csak egy pohárra”, és ez az, ami ellen nagyon nehéz küzdeni. Tehát az alkoholizmus lényegében egy elmebetegség. Ezért nem lehet az ivást kizárólag akarattal abbahagyni (bár akinek sikerül abbahagyni, az szereti az akaratának tulajdonítani), hanem inkább a külső körülmények megváltoz(tat)ásával.

Persze értelmesebb ember idővel észreveszi, hogy itt valami nincs jól (pl. mert egyfolytában szarul van), de rossz esetben évek után se fogja fel a hülyéje, hogy az ivás rossz neki.

A lenézés egyrészt abból fakad, hogy az ivás kívülről egy tudatos választásnak tűnik (az általános műveltség nem is nagyon ismer tudattalan választást). Az persze változó, hogy az alkoholista mennyire sáros a dologban, de többnyire nem annyira, mint ahogy első ránézésre tűnik. Másrészt meg abból fakad, hogy az alkoholisták sok bajt és fájdalmat okoznak, és hát lássuk be, ha valaki bánt minket, akkor azt lehetőség szerint nem beteg, hanem szar embernek szeretnénk elkönyvelni (mert nemcsak az alkholistának vannak tudattalan döntései és „a farok csóválja a kutyát” gondolkodása, hanem mindenkinek).

Bocsi,hogy ezt irom,nekem vannak alkoholista családtagjaim,szintén nem agresszivak,de nem birom nézni,látni a függőségüket,a dugesz piákat és én is mélységesen megvetem őket.Veszekedést provokálok velük,megmondom nekik a véleményemet.Azért nem tudok velük együttérezni mert azelőtt ők is mindig közönyösek,érdektelenek voltak az irányomba,nem értettek meg mikor nekem lett volna szükségem arra és ez bennem maradt-akkor még nem voltak piásak.A tegnap esti veszekedés után szeretnék elmenni a közelükből.Lebetegitenek lelkileg.

A kérdésem az lenne miben lehet segiteni nekik? Te legalább felismered,hogy szenvedsz tőle,szabadulnál.Ez dicséretes!Az én családtagjaim tagadnak,még a nyilvánvaló téynket is amiket látok letagadják a szemem előtt és még engem bélyegeznek meg hülyének aki pszichiátriai kezelésre szorul.