Egy alkoholistának mennyire nehéz letennie az üveget?

Rossz esetben nemcsak nehéz, hanem segítség (alapvető szemléletváltás) nélkül egyenesen képtelenség. Az alkoholizmus egy elmebetegség: kényszeres alkoholfogyasztás. Eldönti, hogy nem nyúl italhoz, aztán simán bírja akár X hétig is, de egyszer csak olyan debil kifogást talál az első pohárra, hogy utólag ő sem érti, hogy gondolhatta ezt komolyan. Gyakorlatilag bekapcsol egy fogyis üzemmód, ha ital közelébe jut, és elfelejti, hogy nem akart inni, illetve hirtelen azt hiszi, hogy ha X módon iszik egy pohárral, akkor nem lesz baj, de aztán persze elfelejt megállni (miközben ezt leszámítva még intelligens, normális ember!). Ez már kezdődő alkoholizmusnál hasonlóan működik, csak amíg az ember nem veszi észre, hogy alkoholista, addig ez az egész sokkal kevésbé nyilvánvaló, és azt hiszi, hogy önszántából, jókedvében vagy valamilyen konkrét okból nyúlt a pohárhoz tegnap este, tegnapelőtt, meg azelőtt is, szóval nem ismeri fel a kényszerességet az ivási szokásaiban.

Nagyon szemléletes történetek vannak erről az Anonim Alkoholisták nagykönyvében, ingyen le lehet tölteni. ( [link] ) Az általuk használt módszer egyébként elsőre gyanús lehet (legalábbis ateista szemlélettel), de pszichiátriailag nagyon is korrekt, és működik is.

A cigaretta nem okoz komolyabb eufóriát, és a hatása sem halmozható, szóval nem tud olyan súlyos függőséget kialakítani, mint az alkohol.