Milyen depressziósnak lenni?

Attól függ, hogy milyen típusú a depresszió, es mennyire mélyen van benne az ember.

Hogy milyen érzés? Semmiképpen nem jó. Sem neki, sem a környezetének. Egy ideig olyan, mintha fájna valami, csak éppen nem meghatározható, hogy mi. Néha olyan, mintha fuldokolnál egy medencében, miközben körülötted mindenki vidáman pancsikol, és vagy nem vesznek észre, vagy legyintenek, hogy "csak hiszti", és ha lehet, még lejjebb nyomnak a víz alá. Magányosnak, elveszettnek, utálatosnak érzed magad, a környezeted pedig egyre kevésbé hajlandó segíteni. Ilyenkor dühös az ember. Iszonyúan dühös. Saját magára, másokra, mindenre. Elkeseredetten próbál segítséget kérni, de ha nem jut pszichiáterhez, akkor nem kap segítséget mástól. A baj az, hogy a legtöbb embernek már ebben az állapotban sincs betegség érzete, valszeg magától nem megy dokihoz. Pedig innen még elég gyorsan ki lehet vakarni valakit.

Végül kb már semmi sem érdekel. Enni, lélegezni sem fontos. Olyan, mintha egy sötét, mély gödör alján csücsülnél, de akkor már hiába dobálnak le kötelet, létrát, már kimászni sem tudsz, mert nem akarsz. Nem akarsz semmit. Totálisan semmit...

Ebből egyedül semmiképpen nem lehet kimászni. Valakinek le kell mennie, és kirángatni... ha akkor még életben vagy, akkor lassan sikerül...

Ez csak egy a sok lehetséges közül, de hidd el, a többi sem kellemesebb...