Mit csináljak, hogyan motiváljam magam? Úgy érzem magam hogy egyedül vagyok. Egyre gyakrabban gondolok öngyilkosságra.

Meséljek magamról olyat, ami rosszabb, mint a tiéd? Ne nevettess.

Elég vékony voltam, amikor gimibe kerültem, 52 kiló. A karjaim harangoztak egy pólóban. Nem voltak "menő" cuccaim, egy Nike cipőm volt, meg egy fekete V-nyakú pólóm, de ennyi. Ráadásul akkor még nem volt "menő" a szemüveg, úgyhogy az is hozzájárult ahhoz, hogy észre se vegyenek az olyan lányok, mint te, vagy bárki más. Mindenkivel kedves voltam, soha nem tudtam volna "flegma" lenni, de nem is terjedt el rólam semmi, és nem is pletykáltak.

Azt mondod, egyedül érzed magad. Pedig az az igazság, hogy saját magadat hozod olyan helyzetekbe, amikből rosszul jössz ki, aztán sírsz, hogy hoppá, ez tényleg rossz. Azt tartod fontosnak, hogy a "menők közé tartozz", nem azt, hogy jól érezd magad bárkivel.

Ami a családomat illeti, senkire nem számíthattam, beiratkozni is egyedül iratkoztam be középsuliba, nagy nehezen írták csak alá, amit kellett hozzá. Amikor tehettem, nem otthon voltam, mert borzalmas körülmények között éltünk, és nem az air max meg az iPhone, Instagram, Snapchat hiányzott, hogy a menők közé tartozzak, hanem mondjuk kilencedik elején egy saját szoba, egy ágy vagy egyáltalán egy számítógép. Amíg te a Messengert nyomogatod a telefonodról, amit kaptál, addig én szórólapoztam, hogy legyen valamennyi pénzem egyáltalán - kilencedikben. Nem herbálra vagy kristályra gyűjtöttem, hanem arra, hogy szervizbe vigyem a biciklit, vagy vehessek egy telefont.

De van ennek egy másik oldala is, Kislány. Eltelt nyolc év, és most már egyedül élek, nemsokára államvizsgázok, és elkezdtem a szakmámban dolgozni. Továbbra sem vagyok "menő flegma", magam köré gyűjtöttem a saját társaságom. Nincs szarkavarás, pletykálás, kibeszélés, kiállnak mellettem, ha kell. Volt több barátnőm, komoly is, komolytalan is. Még a gimiben elkezdtem kondizni, most már 70 kiló vagyok, egészségesen sportos testtel. Ha diploma után felvesznek oda, ahol most gyakornokként dolgozom, nyártól olyan cipőt, telefont, ruhát veszek, amilyet te sose láttál.

Elmondom, hol tartanak nyolc év elteltével a "menő, flegma" lányok.

Van, aki elvégezte ugyanazt a szakot mint én egy kevésbé neves egyetemen, és most nem dolgozik, mert nem kell sehova.

Van, aki a családi vállalkozásukban dolgozik hentesként. Még amikor hozzánk járt, összejött egy cigánnyal. Hamar teherbe is bäszta a lányt, és "véletlen" elterjedt az osztályban (tipikus te társaságod :D), de most már tervezik a rendes gyereket is. A kiscsajt azóta nagyon szétszedte a fű és a többi cucc amúgy, rendesen meglátszik rajta.

Van, aki megműttette a melleit, és talált egy pénzes balekot, akivel töltik fel az utazgatós képeket Facebookra. Ő az egyik focistadionban dolgozik "hostessként".

Van, aki gyakorlatilag semmit nem csinál, nem tanul, nem dolgozik, csak otthon eszi a fene, és a napja fénypontja amikor kimehet cigizni a teraszra. Összeszedett néhány bmx-est, meg hasonló értelmes gyereket, de egyik kapcsolat sem volt hosszú életű - vajon miért.

Van egy kifejezetten csúnya lány, aki nagyon flegma volt. Ő most a szülei pénzén járja a világot. Egy ideig azt gondoltam, hogy modellkedik, de szegény tényleg nem túl fotogén arcú lány, még ha a teste kifejezetten vékony is.

Van egy lány, aki rendre kavarta a szart az osztályban, neki vállalkozók voltak a szülei. Ő is össze-vissza jár kel a világban, megteheti, hiszen egy kenyeret nem kent meg sose magától, mindent elintéztek neki. Amíg még jól megy az üzlet, addig ez ki is tart, de hallottam már ezt-azt arról a bizniszről, és kétlem, hogy évekig megáll még a lábán.

Ez lesz a te sorsod is, Kislány. Még válogathatsz.

23/F

Szia! Hasonló életérzésem van mint Neked, csak kicsit másabb okokból. Tudom mit érzel..

Jelenleg én is kilencedikes vagyok de tizedikesnek kéne legyek de hát egy csúnya szívás miatt évet kellett ismételnem. Nincsenek szinte barátaim egyedül vagyok..itthon meg a családi helyzet is negatív. Nemnagyon járok sehova. Ezzel azt akarom mondani hogy nem vagy egyedül,igaz hogy a történetünk nem egyforma de a helyzet következményei igen. Nagyon gyötör engem is..bevallom ritkán sírok is de mindig össze szedem magam. Vannak álmaim amik motiválnak. Ha tanácsolhatom akkor Téged is az motiváljon amit szeretnél..nemtudom mi az amire vágysz, ami megszüntetné a lelki fájdalmaidat, a negatív érzéseket de biztos van egy olyan. Ezt az álmot/célt Kívánom Neked hogy elérd! Drukkolok! Szìvből kívánom hogy jó legyen minden! :) (17f) Ha szeretnél beszélgetni irj privátban. :)