Depresszió miatt elveszítettem a barátaimat, teljesen egyedül maradtam. Mégis mitévő legyek?

Egyébként sem volt sok barátom sohasem, mert zárkózott vagyok. De azt hittem, hogy végre igazi barátokra leltem.

Ne úgy képzeljétek el, hogy állandóan a nyakukba zúdítottam a problémáimat, a közelmúltig ki sem derült, hogy ezzel küzdöm, mert ha emberek között vagyok, erőt veszek magamon és előadom a "jobbik" énem. Viszont sokszor ingadozik a hangulatom, néha teljesen rendben minden, majd egyszer csak egy feneketlen, mély hullámvölgybe kerülök. Szóval megnyíltam nekik, és beszéltem erről. Nagy hiba volt. Igazából szerintem nem is értették, hogy mi fán terem ez az egész, és mint kiderült, meg sem próbáltak megérteni. Csak hajtogatták, hogy vegyek erőt magamon, változtassak az életemen, járjak el sűrűbben, elküldtek pszichológushoz. Amikor mondtam, hogy én már ezeket többnyire végigjártam, megsértődtek, és azóta mellőznek, nem hívnak, nem beszélnek velem.

Én tényleg nem sajnáltatni akartam magam, nem is szeretek a problémáimról beszélni, mert tudom, hogy az emberek nem szeretik azt, aki depressziós és ontja magából a rosszkedvet. Én nem ilyen vagyok. Csak egy kis megértésre vágytam.

Szerintetek mit csináltam rosszul?