Folyton az öngyilkosságra gondolok. Lesz ez jobb valaha is?
13 évesen kezdődött a dolog, azóta meg akarom magam ölni, és már meg is próbáltam. Nyilván nem sikerült, mert itt vagyok.
Vannak persze boldog pillanatok is, amikor pörgök ezerrel, és jól érzem magam. Sokat gondolkozom azon, hogy a normális emberek vajon mindig ilyen pozitívak-e. Így megy ez gyerekek 2009 óta, tehát 8 (NYOLC!) éve.
Mostanra azonban úgy elrontottam az életemet, ahogy lehet. Általánosban és gimiben nagyon jó tanuló voltam, az érettségim is nagyon jó lett, viszont most egyetemen csak szenvedek, mert nagyon hülye vagyok ehhez a szakhoz. Otthagyni meg nem tudom, mert úgy érzem, hogy nem lenne energiám és motivációm még egy felsőoktatási intézményt megpróbálni, de ha elmegyek dolgozni vagy OKJ-re megyek, akkor rögtön jön a csekk a r*hadt diákhitelről, mert azt hittem, sikerülni fog, és diplomás bérből majd nem lesz nehéz fizetni. Ugye egyetem előtt jó voltam, versenyekre is jártam, helyezéseket értem el esküszöm.
Ez egy megoldhatatlan probléma, illetve tartós fogyatékosságomnak kellene lennie, hogy egyáltalán megszabaduljak a hitelről(de akkor is csak közmunkás lennék, szóval az se lenne sokkal jobb), vagy szülnék egy gyereket. Ebben az állapotban az pedig nem jöhet szóba...Szerettem volna édesanya lenni, de egyre kevésbé érzem azt, hogy a mentális betegség nem örökölhető. (Faterom az volt, bár nem tudom, mi baja volt pontosan, mert anyám is későn tudta meg...Persze megkérdezte, hogy lehet-e ezt örökölni, és a doki azt mondta, hogy nem.)
Most is csak a barátom tartja benne a lelket, hogy ne vagdossak (ismét), és ő megígérte, hogy kitart mellettem, de borzalmasan félek, hogy ezzel őt is tönkreteszem, mert nem egy ember lett már poszttraumás stresszes amiért egy ilyet ápolt, mint én.
Szakembernél még sosem voltam.
Szerintetek tudna segíteni, van egyáltalán esélyem arra, hogy egyszer valami még jó is lesz?
21/L
válasza:Igen, egy szakember tudna segíteni. Ha engem helyre tett - márpedig helyre tett -, akkor téged is helyre fog.
Nekem súlyos kényszergondolataim voltak, már majd beleőrültem, nekem is volt öngyilkossági gondolatom, nem akartam megölni magam, csak olyan gondolataim jöttek, hogy ha semmi más nem használ, akkor muszáj lesz... borzasztó volt és ijesztő. Ehhez képest gyógyszerrel már másfél éve tünetmentes vagyok, dolgozom, énekkarra járok, novellákat, regényeket írok, önkénteskedem és nemrégen elkezdtem sportolni is. Teljes mértékben elégedett vagyok az életemmel.
Hidd el, segítséggel neked is sikerülni fog!
28/n/ocd-s
Hidd el, neked is sikerülni fog!
válasza:1-es megkérdezhetem neked milyen gyógyszer segített?
Nekem hasonló problémáim és pszichés betegségem van, de a gyógyszerektől sem lettem jobban, pedig többfélével kísérleteztek rajtam.
válasza:Én most Olwexyát és Restigulint szedek.
Elmondom azonban, hogy a gyógyszer nem csodaszer, te is kellesz hozzá, hogy meggyógyulj. Nem csak beszedni kell a tablettákat és várni a csodára. Sokaknak terápia is szükséges, ami egyáltalán nem rossz dolog. Én nagyon meg akartam gyógyulni, és mindent megtettem ezért. Sokat jelentett még a családom támogatása, akik nem értették ugyan a betegségemet, de mindenben mellettem álltak.
28/n/ocd-s
válasza:Szia! Mintha csak én írtam volna ezt... Még a kor is stimmel. Én kétszer próbáltam meg az egyetemet, mindkét alkalommal belebuktam, nem tudom, mit csináljak, olyan kilátástalannak tűnik minden, hogy óránként gondolok az öngyilkosságra... Nekem nincs sajnos senkim a családomon kívül, előttük pedig titkolózom, mert nem akarom, hogy aggódjanak.
Ha van lehetőséged, mindenképp próbáld meg egy szakember segítségével a gyógyulást, gyógyszerek sokat segítenek, nekem is apukám mentális betegségre szed bogyókat, és teljesen más ember, amikor szedi s amikor nem. Szomorú, hogy a pirulák nélkül nem tud normális életet élni, de szerintem még mindig jobb, mint eldobdni az életünket. :/
Vicces visszaolvasni ezt a kérdést...
Azóta voltam terápián (borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak), ennek ellenére van már 2 diplomám. :) Viszont az öngyilkos gondolatok még most sem múltak el, 5 év távlatából.
válasza:Szia kérdező! :)
Én az 5-ös válaszoló vagyok. Örülök hogy segítséget kértél. Sajnálom hogy az öngyilkos gondolatok nem múltak el, nem tudom valaha eltűnnek-e, meg lehet-e tanulni együttélni velük. :( Azért vannak jobb napjaid is, ugye? Ez óta a kérdés óta azért érzel javulást?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!