Ezzel beállíthatok egy kórházi pszichiáterhez?
"Vicces vagyok"
A kérdésem nem arról szól, hogy segítséget kérek abban, hogy ti döntsetek arról jogos volt vagy sem. Látatlanban ismeretlenül, egyik oldalt meghallgatva erről senki sem tudna véleményt alkotni, és az én szempontomból ez nem is vinne előrébb. Úgy érzem az viszont igen, ha azzal az emberrel aki véleményem szerint félrekezelt leülhetnék beszélni, hogy továbbléphessek. A kérdès arra irányult, hogy valószínűleg nagyon sokan vannak köztünk olyanok akik ha nem is orvosra de valakire nehezteltek éveken át, akit felelősnek tartott azért a helyzetért amibe került. Erre kérdeztem, hogy segíthet-e az, hogy pár mondatot leülök vele beszélni. Nem voltam ön- ès közveszélyes, sem másban sem magamban nem tettem kárt. A bosszúállás nem feltétlenül egy elmebeteg gyilkos fizikai erőszakát meríti ki. A másik része természetesen bennem is felmerült, hogy nem is emlékszik semmire, ez benne van pakliban. Szóval segíti-e az elfogadást a másik fél meghallgatása, könnyített-e valakin az, hogy ha megbánást nem is tanusított az illető legalább ti kiadtátok magatokból (normálisan) ami éveken át nyomott?
A kérdést félreértőknek:
Nem kértem tanácsot azzal kapcsolatban, hogy jelenleg milyen elmeállapotban vagyok. Nem kértem tanácsot további szakemberek felkeresésével kapcsolatban sem, az orvosi visszaélés nem életkor függő és kórkép függő. Ilyen válaszokat nem kérek. A visszaélésnek nincs életkora, neme, és egzisztenciája, bárki bárkivel szemben elköveti bűnös. Megalázni sem időset sem gyereket nem lehet, segítséget kérő mentális beteget végképp nem. Számtalan esetet láttam ezen az osztályon arra hogy életûket végigadózó emberek, amikor nincsenek már öntudatnál hogyan vannak emberi méltóságukban megalázva.
a kérdező itt messze a legértelmesebb ember. még egyszer: semmiképpen nem árthatsz magadnak azzal, hogy beszélsz vele.
és rengeteg elimsert ember áll bosszút. Például angela merkel is ezt teszi.
de mint látni rajta, ez nem tesz boldoggá. szétmar belülről. derítsd ki, ami kell a lelkibékéhez, tömj krumplit a lexusa kipufogójába, ha ennek érzed szükségét.
de majd történik vele valami jó dolog, ha megérdemli. ne ezen agyalj. erősítve a tapasztalattól dolgozz azon hogy te rendben legyél.
nem fog már érdekelni ha minden jóra fordult.
Szerintem a tapasztalatot/élményt, amit szereztél a jövőben használd, ha találkozol megint orvossal. Nem mennék vissza semmilyen orvoshoz, hogy elmondjam rossz volt nála, amikor kezelt. Én a segítőszándékot feltételzném a magam megnyugtatására, mert nem akarnék másképp gondolni rá, mert csak rossz érzés fogna el.
Talán továbblépni lenne érdemes, ha már sikerült rendbejönni. Ragd el a fejedben, hogy milyen volt a rossz orvos(ok) viselkedése és ha megint orvoshoz mész, akkor válogasd meg az orvosod (ha lehet), aszerint, ahogy jónak érzed. Nekem ennyi lenne, amit megtartanék ebből a rossz emlékből.
"bosszúállás fogalma nem feltétlenül egyezik meg az agresszivitással" Hát akkor mi a jó Isten a bosszúvágy, ha nem aggreszívitás van benne? Ha én bosszúra vágyom, dühös vagyok, a düh tele van haraggal, agresszióval és ha bosszút állsz valamiért lehet áttgondolatlan lesz, mivel haragból gerjed. Ésszel nem tudsz bosszút állni, mert az már nem bosszú! Mindegy, gondolom te másként látod.
Az emberek is tudják, hogy mi megy az egészségügyben, de mivel a szegény réteg jár az állami ellátáú helyre, a gazdag meg a magánba, ahol korekt ellátást kap, ezért nincs semmi téve ha az államiban valami jogszerűtlen dolog történik, mert egy átlag, szegény rétegnek nincs pénze arra, hogy ügyvédet fogadjon, 30-50 rongyért. Ezért nem tudják az emberek kinyitni a szájukat, ha kinyitják, még rosszabbúl járnak ők, mert az orvosnak viszont van pénze ügyvédre és becsületsértésért, vagyrossz hírnév veszélye miatt ő fogja a szerencsétlent beperelni. Van egy mondás "Az erősebb kutya bas.zik" Itt arról szól a téma, ha van pénzed ugathatsz, ha nincs akkor ku.ssolsz. Ha megtehetd akkor csinálj valamit.
Tudod mi a pszichiátriai betegek egyetlen egy, sajátos közös "tünetük"? Hogy mindegyik tagadja, hogy bármi baja lenne (kivéve a hipochondereket).
Van egyébként a problémára specializálódott szervezet (hirtelen nem jut eszembe a nevük, de gugliban biztos kikereshető, pszichiátriai betegek jogvédelmével és segítésével foglalkoznak). Küldd el nekik a történetedet és leleteidet, hátha segítenek. Így, hogy a létező vagy nem létező betegségedet sem mondod meg, semmi mást nem fogsz elérni, mint hogy valaki bólogat, hogy "de igazad van, mocskos pszichiáterek!", a hozzám hasonló, pszichiátriai beteget már 3D-ben látott személy pedig igen szkeptikus. Láttam már tomboló "elkárhozott" vallási tébolyultat meg "tök jól vagyok" bipolárist is, aki épp a gyerekei feje fölül adta el a házat egy mániás szakaszában. Mindkettő tagadta, hogy bármi baja lenne. De elképzelhető, hogy te szakmaiatlanság áldozata vagy.
Szóval mondom, az itteni névtelen, "diagnózistalan" kommentelgetés előrébb nem fog vinni, ellenben hangulatkeltésre kiváló. Ha valóban bántottak vagy jogszerűtlenül jártak el, akkor derüljön ki, kártalanítsanak téged.
18-asnak meg nincs igaza, nem egy műhibaperes orvos sikerdíjért dolgozik, és bagóért megszakértik, hogy van-e a történetben ráció, nyerhető-e egy büntető vagy épp polgári per vagy sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!