Legszívesebben most azonnal megölném magam! Hogyan hesegessem el ezt a gondolatot?

Legszívesebben itt helyben kinyírnám magam, de sajnos nem tehetem meg, mert édesanyám és a kistestvérem egyszerűen belerokkanna!

Egyrészt azért mert van egy bizonyos személyiségzavarom (doki szerint nem csak egy), nincsenek barátaim és az életbe nem volt még barátnőm. Ez utóbbiról azt hiszem jobb ha le is mondok, mert annak is nagyobb az esélye, hogy én leszek az első ember aki a Marsra lép.

De nagyon rosszul esik, hogy miért nem kapok annyit mint bárki más?

Már 22 éves vagyok, és ezek most nagyon felgyülemlettek.

A kérdés csak azért szólt, mert dokihoz már nem járok, és SAJNOS nem tehetem meg, mint már említettem. Ha Ők nem lennének egyszerű lenne minden mint a karikacsapás.

Hogyan verjem ki ezt a gondolatot a fejemből? Mert rossz ezzel együtt élni, el tudjátok képzelni.

Végső kétségbeesésemben már az is megfordult a fejemben, hogy külföldre költözök, így lassacskán eltávolodok a családomtól, és ott előbb utóbb megtehetem, de rájöttem hogy akkor sem tehetem meg miattuk, mert ugyanúgy fájna nekik. Éppen ezért balesetnek sem merem álcázni...

Ezt jól esett most így kiírni magamból.

Kérlek általánosságokat ne írjatok, mert hihetetlen, de szoktam járni sportolni, ez a hobbim, társaságba meg félek egyedül menni különben már megtettem volna.

Rosszhiszemű hozzászólok kérem kíméljenek!