Éreztétek már olykor, hogy legszívesebben elrohannátok? Bárhová, nincs konkrét helyszín, csak el onnan. Mitől van ez?

Köszönöm a válaszokat!

A legkülönfélébb helyeken, minden előzetes jel nélkül szokott rám törni az érzés, hogy "menekülnöm" kell. Például : vásárolni voltunk, épp almát válogattam, amikor hirtelen úgy éreztem, ha nem mehetek ki az áruházból, akkor egész egyszerűen elkezdek ordítani. Különösebben tömeg sem volt, se meleg, se hideg, semmi "hisztériára hajlamosító" tényező. Néha otthon is előjön az érzés, pl, főzés közben. Ilyenkor egyszerűen muszáj kimennem pár percre az udvarra, mielőtt ordítva "lyukat vágnék" az ajtón. A férjem azt mondta, hogy ilyenkor egy pillanat alatt elfehéredek, de még az ajkaim is. Remegek és ömlik rajtam a hideg verejték. A kezeim is csonthidegek. Nagyon össze kell szednem magam, hogy szép lassan lépdeljek, mert attól tartok, ha nem koncentrálok, akkor elkezdek rohanni, mondhatni kifutok a világból.

Szülés közben is rámjött egy ilyen "roham".Nagyon remegtem, mire az orvos nevető gáz használatát javasolta. A vége az lett, hogy gyakorlatilag önkívületi állapotban fél kézzel emelgettem a 95 kilós férjemet és őrjöngve üvöltöttem, hogy azonnal engedjenek haza, mert le kell zuhanyoznom...A szülésznővel ketten nyomtak le az ágyra, hogy ne verjem szét a szülőszobát. Amikor lenyugodtam, nem emlékeztem semmire.