Legszívesebben most azonnal megölném magam! Hogyan hesegessem el ezt a gondolatot?
Legszívesebben itt helyben kinyírnám magam, de sajnos nem tehetem meg, mert édesanyám és a kistestvérem egyszerűen belerokkanna!
Egyrészt azért mert van egy bizonyos személyiségzavarom (doki szerint nem csak egy), nincsenek barátaim és az életbe nem volt még barátnőm. Ez utóbbiról azt hiszem jobb ha le is mondok, mert annak is nagyobb az esélye, hogy én leszek az első ember aki a Marsra lép.
De nagyon rosszul esik, hogy miért nem kapok annyit mint bárki más?
Már 22 éves vagyok, és ezek most nagyon felgyülemlettek.
A kérdés csak azért szólt, mert dokihoz már nem járok, és SAJNOS nem tehetem meg, mint már említettem. Ha Ők nem lennének egyszerű lenne minden mint a karikacsapás.
Hogyan verjem ki ezt a gondolatot a fejemből? Mert rossz ezzel együtt élni, el tudjátok képzelni.
Végső kétségbeesésemben már az is megfordult a fejemben, hogy külföldre költözök, így lassacskán eltávolodok a családomtól, és ott előbb utóbb megtehetem, de rájöttem hogy akkor sem tehetem meg miattuk, mert ugyanúgy fájna nekik. Éppen ezért balesetnek sem merem álcázni...
Ezt jól esett most így kiírni magamból.
Kérlek általánosságokat ne írjatok, mert hihetetlen, de szoktam járni sportolni, ez a hobbim, társaságba meg félek egyedül menni különben már megtettem volna.
Rosszhiszemű hozzászólok kérem kíméljenek!
Férfi nem mond ilyet, hogy "mingyá öngyilkos leszek", és nem kifogásokat keres hanem MEGOLDÁST. Az pedig az, hogy próbálsz nem ilyen értelmetlen depressziós gondolatokkal élni, menj társaságba, szerezz barátokat, mást nem tudok javasolni... épp most nézek egy animét és pont ide illik a mondanivalója: "csak te hiszed, hogy képtelen vagy rá". Menj diszkóba és egyéb szórakozó helyekre, oldd fel a gátlásaid előtte egy kis piával aztán jónapot kívánok'...
ha ezek elolvasása után még mindig nem fogtad fel a mondanivalót, akkor meg így maradsz örök életedre oszt sz_pod a f_szt...
...csak te hiszed, hogy képtelen vagy rá...
én nem vagyok férfi sajna, csak fiú.
van önkritikám...
a rajzolás közelebb áll hozzám, de abból is olyan sz ar vagyok :(
csak beégetném magam vele, úgy meg nem ér semmit ha nem vagyok megelégedve az alkotással
Vezess naplót. Az nálam bevált. A pszichológusom ajánlotta. Nem kell hozzá semmi.
Kiírhatod magadból a bánatot, szomorúságot.
Fiatal vagy. Állj talpra. Keress hobbit. Amit szívesen teszel. Vágj bele új dolgokba.
2. vagyok
Pont ezt mondtam, hogy nem a megoldást keresed, hanem a kifogást! Ha felfognád a hozzászólásomat amit írtam, akkor nem lennének gondok... olvasd még el párszor, hátha felfogod, mit is akarok igazából mondani.
most én is írok egy rohadt nagy közhelyt:
aki még nem küzdött semmilyen pszichés zavarral, akinek még nem volt olyan hogy évekig nem voltak barátai, akinek már volt párkapcsolata, az nem tudja miről beszélek! és itt a személyiségzavaron van a hangsúly.
mien személyiségzavaraid vannak?
Egyébként miért nem vagy kórházban? Mert nagyon súlyos eset vagy (sajnos)
azért nem vagyok kórházban, mert még nem történt semmilyen súlyos öncsonkítás, önkárosítás.
egyébként elkerülő személyiségzavarom van és a még sokak által kedvelt és divatba jött bpd, de ez utóbbi nem annyira komoly mint az első, dühkitöréseim pl. nincsenek, de a többi megy sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!