Legszívesebben most azonnal megölném magam! Hogyan hesegessem el ezt a gondolatot?
Legszívesebben itt helyben kinyírnám magam, de sajnos nem tehetem meg, mert édesanyám és a kistestvérem egyszerűen belerokkanna!
Egyrészt azért mert van egy bizonyos személyiségzavarom (doki szerint nem csak egy), nincsenek barátaim és az életbe nem volt még barátnőm. Ez utóbbiról azt hiszem jobb ha le is mondok, mert annak is nagyobb az esélye, hogy én leszek az első ember aki a Marsra lép.
De nagyon rosszul esik, hogy miért nem kapok annyit mint bárki más?
Már 22 éves vagyok, és ezek most nagyon felgyülemlettek.
A kérdés csak azért szólt, mert dokihoz már nem járok, és SAJNOS nem tehetem meg, mint már említettem. Ha Ők nem lennének egyszerű lenne minden mint a karikacsapás.
Hogyan verjem ki ezt a gondolatot a fejemből? Mert rossz ezzel együtt élni, el tudjátok képzelni.
Végső kétségbeesésemben már az is megfordult a fejemben, hogy külföldre költözök, így lassacskán eltávolodok a családomtól, és ott előbb utóbb megtehetem, de rájöttem hogy akkor sem tehetem meg miattuk, mert ugyanúgy fájna nekik. Éppen ezért balesetnek sem merem álcázni...
Ezt jól esett most így kiírni magamból.
Kérlek általánosságokat ne írjatok, mert hihetetlen, de szoktam járni sportolni, ez a hobbim, társaságba meg félek egyedül menni különben már megtettem volna.
Rosszhiszemű hozzászólok kérem kíméljenek!
ismerős azzal a különbséggel hogy én csak 21 vagyok még
egyetem/fősulira jársz?
és a bpd miben nyílvánul meg nálad ?
Teljesen együttérzek veled.
Én is 22 vagyok, csak lány csak anyukám miatt és amiatt nem merem megtenni, mert félek, hogy nem sikerül, és akkor az sokkal rosszabb. Ha gondolod írj mailt, eldiskurálhatnánk.
Mondjuk én járok társaságba, bulizni "barátaim" is vannak, hobbim is van (kutyázás), munkám is van, de egyszerűen mindig ez jár a fejemben. 19 éves koromban megpróbáltam, de nem sikerült "megmentettek". Elvileg normális vagyok, vagyis van egy reurrens depresszió diagnózisom, de az nem teljesen igaz rám. Akkor adták, mikor kikerültem a gyomormosás után. Pszichológusnál is voltam nem segített, gyógszert is szedtem sz@rt se ér.
Hol laksz? Szívesen megismernélek, csak mert úgy gondolom hasonlóak lehetünk...
Egyébként láttad már a Titok című filmet? Engem az mentett meg... én már ott tartottam hogy nem érdekel kinek rossz, de én nem fogok tovább élni így. Most meg úgy gondolom nincs lehetetlen, és ha hiszünk ebben akkor így is van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!