Mit csináljak, ha már úgy felidegesít a pszichológusom, hogy legszívesebben megütném?
Néha nagyon nehéz visszafognom magam, pláne miután ő szerintem egyáltalán nem érzi "hol a határ" és csak provokál tovább. Ráadásul túl sok empátiát sem tud kicsikarni magából, többnyire akkor is arrogánsan vigyorog, amikor már a szemeim vérben forognak. Félek, hogy egyszer majd teljesen elborítja a köd az agyam és jól pofán vágom.
Volt már valaki hasonló helyzetben?
válasza:
válasza:Biztos, hogy pszichológus volt??
Nos, én is jártam már háromhoz is, csak nem tudom, minek.Nem mondanám, hogy idegesítettek, inkább rájuk untam, mert hosszas beszélgetések után sem jutottam előre egy tapodtat sem, mert csak kérdezgettek.A végén mindig oda jutottunk ki, hogy pedzegették, mi a fenének járok én hozzájuk?Azt hiszem, ezek is csak feleslegesen keresik a pénzt.
válasza:Talán jelezni kellene az érzéseidet a terápián felé. Mert így működik a terápia, nem úgy, hogy ideventillálod a feszkót a netre. Így semmi értelme.
Egyébként van összeférhetetlenség pszichológus és kliens között, de azt tudni kell, hogy vannak ilyen negatív időszakok, amikor minden kliens átmenetileg gyűlöli a pszichológusát. Ez a gyógyulás része, de nagyon fontos, hogy visszajelezze az illető, mert akkor tudtok vele dolgozni és kell is. Egy jó analítikus sokszor erre a pillanatra vár! Ezt hívják a szakmában negatív áttétnek. Bővebben hadd ne fejtsem ki..majd a pszichiddel megbeszéled.
Másik: pszichológus nem egyenlő lelki kukásláda, ezt sokan összekeverik. A terápia aktív meló, nem azért ül ott a terapeuta, hogy kiöntsd neki a szívét. Neked is keményen dolgoznod kell.
válasza:Utolsónak amúgy igaza lehet tényleg..
Lehet, hogy direkt viselkedik így, mert várja a válaszreakciód, ami alapján jobban megismerhet.De azért ne üsd le szegényt:D
Köszi a válaszokat!!
Egyébként nem most kezdtem járni hozzá (szóval egy kicsit későnek érezném a váltást).
Tud az érzéseimről, épp ezért irritáló, hogy erre a reakció az említett arrogáns vigyor. Az a problémám, hogy úgy érzem ő nincs képben az érzéseimmel, még ha mondom is, nem veszi komolyan. Igazából elég furcsa érzés, hogy ennyi idő után érzem, hogy egyáltalán nem vagyunk harmóniában.
Azt nem tudom 11:56-os, honnan szedted ezt a lelki kukásládát.. egyik problémám, hogy nem igazán tudok panaszkodni se neki, se másnak. Nem csoda, hogy attól tartok előbb fogok ütni.
válasza: válasza:Köszönöm, hogy írtok!:)
Az a baj, hogy már annyi ilyen mélypontot megéltem vele.. amikor iszonyat elegem volt belőle, gondoltam hagyni fogom a fenébe. Utána tényleg át lehetett hidalni a dolgot, és próbálom belátni, hogy terápiás céllal tesz mindent, és talán lesz valami haszna. De úgy érzem túl hosszú az út, és mikor valamelyik mélypont még rosszabb, mint az előzők, tartok tőle, hogy talán mégsem működik valami köztünk, és nem is vezet az egész sehova. (Egyébként erről a gondolatomról is tud, de nem mond rá semmit.) Na, ezektől a hallgatásaitól is kivagyok.. néha aggódom, hogy nincs a helyzet magaslatán. Bíztam benne, de ez mintha elveszett volna.
Tényleg nem tudom, hogy ezekből a hullámvölgyekből van-e kiút, lesz-e valaha jótékony hatása?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!