A magány okozza? (Többi lent)

17 éves lány vagyok, kiskorom óta erős szorongással küzdök. Emiatt mindig elzárkóztam az emberektől, még a ritkán látott ismerőseim előtt is gátolt vagyok. Sosem merek önmagam lenni, emiatt nem igazán vannak barátaim. A szüleim kapcsolata sem jó, rengeteget veszekednek. Testvérem nincs, szóval sokszor érzem magányosnak magam az emberi kapcsolatok hiánya miatt. A szorongó hajlamom és az itthoni feszültség miatt tavalyelőtt nyáron kórházba is kerültem. Olyan stresszes lettem, hogy úgy éreztem, veszítem el a valóságérzetem. Az orvosom, aki a kórházban is kezelt, és akihez jelenleg is járok kontrollra, az alábbi diagnózist állapította meg: akut polimorf pszichotikus zavar. 4 gyógyszert írt fel, amiket azóta is szedek. Minden tünetem megszűnt, kivéve egyet. 3 éves korom körül kezdtem nagyon szorongani, és sokat sírtam egyedül. Ilyenkor azzal próbáltam megnyugodni, hogy magamhoz beszéltem. Olyanokat mondtam például, hogy semmi baj nem lesz, én magam mellett vagyok. Aztán ez a magammal való beszélgetés gyakorivá vált. Próbáltam elhinni, hogy van bennem egy másik személy, aki megért, akinek mindent elmondhatok. Ez a szokásom a mai napig megvan. Persze tudom, hogy ilyenkor magammal beszélek és nem mással, de ha ezt be kell ismernem, az még depressziósabbá tesz. Emellett előfordult néha az is, hogy mielőtt közösségbe mentem, eljátszottam a szituációkat amik majd várnak rám. Vagy a már megtörtént beszélgetéseket éltem újra kicsit másként. Ha mondjuk az osztálytársaimnak nem mertem elmondani valamit személyesen, azt utólag gondolatban megtettem. Ha vannak körülöttem, akkor ezeket a képzeletbeli beszélgetéseket csak gondolatban játszom el, ha egyedül vagyok, akkor viszont hangosan elbeszélgetve magammal. Sajnos ezzel nem tudok leállni, és attól félek, hogy még jobban befelé fordulok, és kialakítok egy belső világot. Nem tudom, hogy ezt az okozza-e, hogy nagyon magányos vagyok, és félek önmagam lenni társas helyzetekben, vagy ez is a betegséghez köthető. Azért kételkedek abban, hogy ez is a betegség egyik tünete, mert mint írtam, kicsi korom óta beszélek magammal. A betegség viszont csak két éve jött ki, és a gyógyszerek az összes tünetet megszüntették ezt leszámítva. Tehát a kérdésem az, hogy simán a szorongás és magányérzet okozza ezt szerintetek, vagy a pszichotikus állapot része?

Elnézést, hogy hosszú lett. Minden értelmes válasznak nagyon örülök. Előre is köszönöm!