Szerintetek mit csináljak?

Nagyon egyedül érzem magam, az osztályomban jelenleg nem beszélgetek senkivel. Volt két lány haverom, de már ők is nagyon idegesítenek. Akit jobban szeretek, vele szoktam inkább lógni, de az idei tanévben nemrég "összevesztünk" (megsértődtem) harmadszorra is. De az az igazság, hogy nagyon gyerekes, órákon nem tudok tőle figyelni, és már elegem lett ebből is. A kiszemeltemmel is ismét hullámvölgybe ért a kapcsolatunk (ami gyakori). Lehet, hogy megbántottam, de megint felidegesített. Egyre nehezebb a tanulás, fogy a türelmem, anya is már szóvá tette, hogy romlanak a jegyeim, ami már tényleg intő, de várom már a tavaszi szünetet is, amikor végre találkozhatok az imént említett "kiszemelttel", akit utoljára, január 29-én láttam. Magányosan érzem magam, úgy érzem senki nem érti/értené a problémáimat, nincs egy barátom se, egyedül a "kiszemeltem", aki kilométerekre lakik tőlem, de vele is egyszer így vagyok egyszer úgy. Ő sem ért meg igazán. Ja, és anyám ismét válik.

Én meg ezek miatt teljesen le vagyok amortizálódva, már a piába menekülök, beteg is lettem, be van gyulladva a szemem, az ínyem, fáj a torkom, náthás vagyok, köhögök.

Pszichológushoz jártam, de már búcsúzófélben vagyunk, március végén lesz az utolsó előtti találkozónk. Lehet, hogy még nem kéne abbahagyni? Vagy hogyan nyerjem vissza az életkedvemet?

18/L 10. osztályos gimnazista