Van esélyem rendbe jönni, mielőtt igazán kialakul a depresszió? /19F/

Amúgy 19 évesen miféle életedet gondolod még át? Előtted van az egész, bármit kihozhatsz még belőle. Persze a számításodat nagyobbrészt nem fogod megtalálni a dolgokban, ahogy szinte senki.

A depresszió az önsajnálat egy formája. Az önsajnálat pedig önmagunk elől eltitkolt alaptalan, éretlen önimádatból és gőgből fakad. Abból a ki nem mondott, sőt, el sem gondolt, de mégis mindent átszövő hozzáállásból, hogy "én jobbat érdemlek!"

Ha így van, akkor valósítsd meg az a jobbat, de azt csak másokon keresztül tudod megtenni.

"Az egocentrikus érdekeltség, a görcsös monománia, amellyel saját ügyeinkbe veszünk, saját hiányainkat, sérelmeinket őröljük, fekete dervistánc. Eksztázisa állandó mélységi szédületbe, kábulatba ringatja tudatunkat. Valóságtól és fénytől elrekesztve megigéz, szubjektív káprázatok, delíriumos

képek és érzete közé börtönöz bennünket. Szorongásrohamok, indulatviharok ingerek szökőárjának infernális boszorkányéje szakad ránk az ególabirintusban, kapu pedig nem nyílik sehol."

"A depresszió az önsajnálat egy formája".

Aha... Pont annyira amennyire egy lábtörés a lustaság formája.

Szerintem csak akkor van esély magadtól kilábalni, ha pontosan tudod mi az oka, és ezt meg tudod szüntetni. Jobban jársz, ha szakszerű segítséget kérsz. Nem kell szégyellni, de nem is kell mindenkinek elmondani, ha a környezeted nem megértő. És meg kell válogatni a szakértőket is, nem mindegyik ért hozzá.