24 évesen lány léttemre teljesen a padlóra kerültem?

Őszintén:kicsit részeg vagyok most. Depressziós vagyok, mert 10-11 évesen szexuálisan bántalmaztak. Szép volt az éltem, összeszedtem magam, de most odáig jutottam, hogy elkérezkedtem a munkahelyről, mert gyűlölök ott lenni. És mivel nem ölhetem meg magam így hazajöttem és az alkohohoz fordultam. Van egy párom, aki nem képes kompromisszumot kötni, pedig ha ez sikerülne akkor találhatnék jobb munkát, mint a mostani. Ő mindig csak ígérget, mert focista és én türjen el, hogy a focis bulikon, amikor épp dolgoznék az új munkahelyemen hagyjam, hogy a jelenlegi főnökasszonyom rámászon. Mert nem képes kihagyni egy bulit miattam. Nem...akkor inkább leszek lecsúszott és ha így alhaladok bem csak depressziós, de alkoholista is. Hiszen a párom mindig azt szeretné ha jól érezném magam. Tessék ide jutottam egy diplomával, közmunkás vagyok 2 éve és a párom nem képes kihagyni egy focis bulit, ha estleg épp az új munkahelyemen dolgozom. Ami szánalom, mert a főnökasszonyom, aki családanya mindenkire rámászik. Szóval azt hiszem elkezdődik a munkanélküli, alkoholista életem, azért mert a párom nem hajlandó kompromisszumot kötni. Pedig én mindent megtettem, most sikerült a nyelvvizsgám, diplomás lettem, de mégis ez a jövő vár rám. Remélem így a párom boldog lesz, mert én nagyon szeretem. Lesz egy munkanélküli fiatal barátnője aki minden este alkoholba issza bánatát. Jaj...és a párom 38 éves, ami nevetséges, hogy még így sokkal fontosabb neki egy focis buli, edzések,mint az, hogy eddig mellette álltam 24 évesen. Remélem most már boldoggá tehetem azzal, hogy munkanélküli leszek és iszok, hogy neki öröme legyen. Így legalább ő mindent meg kap.