Teljesen kiégtem, mintha egy helyben toporognék, nem tudom, mit tegyek. Tudnátok, kérlek segíteni?

Először is gratulálok!:) Nagyon ügyes vagy!

Nyugi! Az a baj, hogy a megfelelési kényszert saját magadnak generáltad tudat alatt, ez az ami nem engedi, hogy önmagad légy. Te ugyanaz maradtál, ugyanolyan tehetséggel, sőt ez alatt az idő alatt az is lehet, hogy még többet tanultál, csak még te sem tudsz róla, mert a szorongás miatt nem engeded el magad.

Próbálj meg úgy játszani, hogy azt képzeled, hogy nincsen semmilyen tétje, nem hall senki, egyedül vagy, nem azért játszol, mert játszanod kell, hanem azért játszol mert szeretsz. Nem lesz könnyű így elkezdeni gondolkodni, de próbáld ki. Hogyha elsőre nem megy se add fel, nyugodtan hunyd be a szemed és képzeld azt, hogy máshol van, egy olyan helyen ahol csak önmagad szórakoztatására zenélsz.

Hogyha még így sem tudsz önmagad lenni közelítsd meg máshonnan a dolgokat. Gondolj a legrosszabbra: ott állsz több száz ember előtt, mindenki téged figyel, azt várják, hogy olyat nyújts mint még soha, viszont te az összes hangot mellé ütöd/húzod/vonod (nem tudom mit zenélsz:)), azután egy darab ember nem tapsol meg, mindenki leszid. Éld bele magad a gondolatba, hogy ez tényleg megtörténik. Aztán tedd fel a kérdést: És akkor mi van? Ők, akik annyi mindent elvárnak tőlem a közönség soraiban jobbak nálam?? Ők nem hibáztak még?? A barátaim, a rokonaim, a zenész társaim, akik a maximalizmusra ösztönöznek mind tökéletes emberek, semmilyen hiba, vagy rossz tulajdonság nélkül? Nekik nem volt soha rossz időszakuk?

Ó hát dehogynem.. és még mennyi lesz is, mint ahogy mindenkinek az életben. Attól mert úgy érzed, hogy egy éve a csúcsra jutottál, még nem égtél ki, a csúcson is fenn lehet maradni, de hogyha esetleg mégsem jönne össze akkor sem dől össze a világ. Másnak még ennyi minden sem sikerült mint neked. Itt vagyok én: semmihez nem értek, tényleg semmihez, ügyetlen vagyok, szétszórt vagyok... Neked legalább volt lehetőséged magadénak tudni egy ilyen sikerélményt, ami elmúlt. Ezen nem kell bánkódni, örülj neki, hogy megtörtént. És még sokszor megtörténhet. Ha nem is a zenélésben, még előtted az élet, lehetsz jó más fajta zenei területen, vagy akár teljesen más irányban is tovább mehetsz (pl: orvos, óvónő, jogász..), de hogyha nem is a munka világát nézzük lehet, hogy kiváló anyuka, feleség leszel egyszer, akit imádni és tisztelni fognak. Csak az a lényeg, hogy a mának élj, és ne foglalkozz azzal, hogy ki mit gondol, mert minél többet koncentrálsz más véleményére annál rosszabb lesz. Hogyha esetleg kritizál valaki egy rosszul sikerült koncert után nyugodtan hozzávághatod a korábban leírt kérdéseimet. Hidd el onnantól kezdve nem fognak piszkálni.:)

Csak nyugi!!!