Normális, hogy egy jó iskolába járó, teljes családban nevelkedő 17 éves lány teljesen magányosnak érzi magát?

Néha normális, de a te korod nem erről szól, miért nincsenek barátnőid, barátod? Mindezeknek oka van, és magadban kell keresgélni.

Ha valamit találsz, írj megint.

Akkor az akét lány nem a barátod, hanem max. a haverod volt.

A barátságra jellemző, h. nagyon komoly összeveszés után is újraépül, és nem fullad ki, a barátoknak mindig van mit mondani egymásnak,és ha netán hosszú ideig nem találkoztak, akkor sincs kínos csönd, ugyanonnan folytatják a beszélgetést ahol abbahagyták, egymásért szinte bármit bevállalnak, és nem csak addig vannak együtt, amíg jól mennek a dolgok, amíg bulizni lehet, hanem a bajban, betegségben is.

Sajnos legtöbben ma összekeverik a cimborát , a havert, a jóismerőst a baráttal.

Neked igazi barátnőre van szükséged, és ha a környezetedben nincs ilyen, bizony keresni kell, erre a net is jó lehet, de vigyázni kell, milyen chatbe, fórumba mész bele, és azok a helyek, (sport, kirándulás, könyvek, egyházi csoportok, énekarok,könyvesházak, kultúrális honlapok, táncházak,studió-szíházak,felolvasóestek, előadások, tanfolyamok, egyéni előadói estek, dedikálások, sportesemények, edzések stb.) jönnek szóba, ahol te is otthon érzed magad, és ott lehet beszélgetni, nem kell szégyenlősnek lenni.A legtöbben ott hozzád hasonlóan barátot keresnek, és alig várják, hogy kezdeményezzen valaki.

A férfitársaság más, meg kell tanulni észrevenni, hogy nem mindig a nagy hangú "menő csávó" a jó választás, ha valaki tisztelettel közeledik és nem vagy közönbös iránta azt közelebb kell engedni, kicsit bátorítani.

Szóval ez egy olyan probléma amin neked is dolgozni kell, mert barátja annak lesz aki komolyan tesz is érte.

Sok sikert, ötleteket, barátokat kívánok.

Annyit írsz amennyit kell.Szívesen olvasom.

Le kell tisztulnia benned, mennyire fontos az a két lány, de eleve felejtős, ha ők külön osztályba járnak.

Ha mégsem, akkor nem szabad a kapcsolatnak valami kis butaságon, büszkeségen, hisztin fennakadnia, hanem akkor meg kell beszélni.

De távolról úgy fest, h. kikerültél a képből, ezen pedig gyorsan lépj át, mert megy az élet tovább, lehet, h. még ők jönnek hozzád, hogy legyen úgy mint régen, de erre várni hiba.

Fogd fel az egyedüllétet ajándék gondolkodási időnek, ami alatt egy csomó kérdést tisztázhatsz magadban, és ha már nagyon hiányzik a társaság, hidd el jön valaki, ha csak be nem zárkózol, és ha aktív életet élsz.

Ilyenkor az sem baj, ha felűletes ismerösökkel mozdulsz ki akárhová,nem tudni mi hová vezet.

És nyáron ki ne hagyd a lehetséges táborokat, ha kell,dolgozz egy kicsit, h. legyen rá pénzed.

Irj, ha révbe értél. Szia.