Ki lehet valaha is törni abból az önképből, amit iskolai bántalmazás keretében lenyomnak a torkodon?

Már nem mostani a kérdés, de azért válaszolok én is.

Én még 40 évesen! sem tudom elfelejteni, amit műveltek velem a túlművelt általános iskolai társak. (több osztályból voltak ezek a személyek) Mindig azon gondolkozom, hogy hová kellene költöznöm, hol tudnék magamnak egy nyugodtabb, jobb életet elképzelni. ...és akkor még az elköltözés anyagi oldalát nem is említettem. Mindent megtennék azért, hogy ebből a gödörből kikerüljek. ...de sajnos nem tudom a megoldást.

A volt csúfolóim mind söpredék emberek voltak, illetve nem teljes mértékben. Mint utóbb megfejtettem a jellemükben, tulajdonságaikban volt egy rész, ami azt diktálta nekik, hogy piszkáljad, bántsad, csúfoljad a másikat. Ezek a falubeli "művelt" emberek már az ország és a világ minden részére szétszóródtak. Szóval, ha el is költöznék innen, akkor mi a garancia arra, hogy valamelyik agyonművelt emberrel nem futok össze valahol. Akár még külföldön is. Semmi.

Ez a nyomás rajtam olyan mértékű, teljes egészében megakadályozza, hogy egy normális párkapcsolatom legyen ezen a településen. Ugyanis itt mindenki ismer mindenkit. Szájról-szájra terjed a hülyeség. Persze a jó dolgok azok nem.

Szóval, most 40 évesen vagy elköltözök innen és egy vadidegen helyen kezdek egy új életet, kevés anyagi háttérrel vagy itt fogok egyedül, megkeseredetten megöregedni, ha egyáltalán megöregszek. Mert társam itt nem lesz, az tuti!

Visszatérve a csúfolókra. A legszomorúbb dolog az egészben az, hogy akik csúfolják, piszkálják a másikat, azoknak el sem jut a tudatáig az a dolog, hogy ez a tettük milyen mély, akár egész életre kiható fájdalmat tud okozni a másik embernek. A tanárokról pedig ilyen szempontból jobb ha említést sem teszünk. Csak tesze-toszáskodnak az általános iskolákban.

Nekünk még olyan tanárunk volt, akit ha felidegesített egy gyerek a hülyeségével, akkor fogta jól megpofozta, még a fejét is belevágta a faszekrénybe, csak úgy kongott a szekrény is, meg a gyerek feje is. Azután kuss volt az osztályban egy darabig. Lehetett tanítani. Nem mondom, hogy ez a legtökéletesebb nevelési módszer, de az sem járható út, hogy majd a kis csitri körül forog a világ.

(Ma minden be van szabályozva, mindenkinek joga van mindent csinálni, lehet az ombudsmanhoz szaladgálni, feljelentgetni mindenkit, csak a dolgok nem működnek. Szerintem az a gyerek, akit a tanárom jól felpofozott, nem is merte otthon elmondani a szüleinek, mert akkor még otthon is kapott volna egy adagot.)