Normális, hogy ilyen hamar túltettem magam a halálukon, vagy nem vagyok ép?

Tudni kell, hogy imádtam a nagyszüleimet, rengeteget voltam náluk gyerekként nyaralni, meg év közben is. Felnőttként is látogattam őket, amilyen gyakran tudtam. Az egyik nagypapám sajnos megbetegedett, majd meghalt. Igaz, tudtam, hogy meg fog halni, de megdöbbentem magamon, hogy alig egy héttel a halála után vele álmodtam, és kérdeztem is tőle, hogy hogy lehet itt, hiszen már eltávozott. Ugyanez történt a másik nagypapámnál is, pedig ő váratlanul hunyt el, majd a nagymamámnál szintén. Azóta is ha álmodom velük, mindig tudom, hogy álom, mégis boldog vagyok, mert nevetünk, és mondogatjuk, hogy de szuper, legalább így tudunk beszélgetni. Szerintem nem vagyok komplett, mi? Hozzáteszem, sokat sírtam a haláluk után, és a mai napig hiányoznak, bánt, hogy nem láthatom őket, és nem láthatják, hogyan élünk. :(