Teljesen elment az életkedvem. Mit tegyek?
Már több éve fokozatosan megy el az életkedvem és mostanában értem el oda hogy teljesen elment..egyszerűen nem akarok élni, mivel nincs is miért.
Voltam néhány alkalommal pszichológusnál, de nem sokat segített, mivel hiába volt aranyos, nem tudtam megnyílni neki. El is költöztem otthonról egy másik városba hogy a barátaimmal lakjak együtt hátha így többet buliznék és élnék, de csak még nyomorultabbul érzem magam amikor hazajönnek és elmesélik milyen volt a suli stb. (én nem járok suliba jelenleg, mivel nem tudom eldönteni hogy hova jelentkezzek, mivelhogy eljutottam arra a szintre, hogy már semmi nem érdekel .. oh és persze munkám sincs, csak hogy még szánalmasabb legyek)
Már a szobámat sincs kedvem elhagyni, nemhogy a lakást, egyszerűen .. annyira borzalmas ez az érzés, annyira szánalmasnak érzem magam (és persze az is vagyok) .. Nincs életem, csak létezek és ez így nem jó. Létezni felesleges. Nem mozdulok se jobbra, se balra, ha még is, akkor se érek el vele semmit. Mindig azt hiszem, hogy ha ezt meg azt megteszem majd jobb lesz, de nem.
Egyszerűen alig van már bennem élet..
Vannak barátaim (fogjuk rá) de nem tudok megnyílni nekik .. legalább is teljesen nem. Igyekszek inkább mindent magamban tartani, nem akarom ezzel cseszegetni őket.
Szerintetek van még arra egy egészen apró esély is, hogy újra élvezni tudjam az életet, a régi -új- hobbijaimat, vagy egyáltalán BÁRMIT? .. mert én úgy érzem, hogy nem, nincs.
Levelezünk, én sem vagyok könnyű helyzetben, néha nekem sincs életkedvem, de ez nem azt jelenti, hogy nem akarok élni, hanem inkább azt, hogy nem élek aktív életet és túl sokat töprengek a megoldásokon.
Én is sok mindent kipróbáltam, sok helyen voltam, de sehol sem tudtam megragadni hosszabb ideig és sok rossz élményem is lett.
A bulizás engem sohasem ragadott magával.
Én egész életembe ugyanigy voltam mint te, csak aztán 1-2 hónapra rendeződni látszott minden, majd kicsaptak egyetemről, kiderült hogy az exem csalt elég hosszú időn át, illetve a munkahelyemet is elvesztettem.. Ráadásul akkora kamu okkal hogy azóta is csak röhögni tudok rajta. Együttérzek veled, a sok ember akinek normális élete van mondogatja hogy az élet szép meg hogy előbb utóbb a rossz után jön a jó, de ez max náluk van így :)
sazr az élet, ennyi. a folytonos szerencsétlenség vermébe esve nem igazán van számunkra bármi kiút is ebből a reménytelen sötétségből. mások szerint minden alagút végén ott a fény, de a miénk valószínűleg beomolhatott, mert bármeddig megyek előre, azt érzem, egyre mélyebbre haladok..
Köszönöm mindenkinek!
Én nem hiszek istenben (nem bántásból).. de azért reménykedek, hogy van valami jobb 'odaát'.. vagy ha nincs, akkor legalább rosszabb ne legyen..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!