Teljesen elment az életkedvem. (részletesen lejjebb)?
Nem tudom, mi van velem. Pár hete belém nyilallt, hogy meg fogok halni. És hogy mi lesz azután - hiszen végleg eltűnök. Mivel ez emberi elmével fel nem fogható, azóta folyton görcsbe rándul a hasam, rosszul vagyok, stb.
Ateista vagyok, a tényeknek hiszek. Mindössze 21 éves, szerető család, normális élet, teljesen egészséges. Elég szkeptikus és pesszimista vagyok, de sohasem voltam depressziós.
De egyszerűen csak ezen jár az eszem és már kezd az agyamra menni.
Már jó pár dolgot kipróbáltam, gondolom csak el kéne terelnem róla a gondolataimat, hiszen még az egész élet előttem áll. De a korábban kedvelt dolgoknak sem tudok örülni. Egész nap ezen rágódom (a suliban, otthon, stb).
Kérem, hogy a hülyeségeket az erre fenntartott rovatokra tartogassák, de ha normális, írjanak nyugodtan laikusok is. Remélem, valamelyikőtök tud segíteni.
Nemrég nálam is pont ugyanez jött elő. Bár pontosan nem tudom leírni azt az érzést, amit akkor éreztem amikor belegondoltam, hogy miután meghalok vége a világnak, csak a sötétség, semmi kötött idő, csak a végtelenség. DE aztán rájöttem hogy a földön akkor is ugyanúgy megy tovább az idő. Így már nem is tudok máshogy belegondolni csak így.
Az meg egy másik kérdés, hogy mi van a halál után. az is lehet, hogy utána szellemként fogsz sörözni a dédapáddal ;)
némi ellentmondást vélek felfedezni. az, hogy meg fogunk halni, az botrányosan rossz dolog, igen. de hogy az élettől megy el a kedved ez miatt? olyan mintha a betegség miatt elmenne a kedved az egészségtől.
pont fordítva lenne a logikus, hogy ha már tudod, hogy minden másodperccel fogy a halálodig hátralévő idő, akkor nem egyre kevésbé értékeled, hanem egyre jobban.
persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, csak ez olyan furcsa dolog.
Köszönöm az értelmes válaszokat. Egyetlen megjegyzés:
Az eszemmel tudom, hogy ha fejre állok, akkor sem lesz másként. Abban maradtam magammal, hogy erre a kérdésen esetleg majd 40/60/80/100... évesen egyszer elgondolkozom.
De sajnos a szívemmel meg félek, nem tudom elfogadni, pedig még sokszor annyit élhetek, amint amennyit eddig éltem.
Azért jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a bajban. Még egyszer köszi mindenkinek.
"Pár hete belém nyilallt, hogy meg fogok halni."
Sajnos tényleg meg fogsz. Emlékszem, kb. 5 éves voltam, amikor én is átestem ezen a felismerésen. Kellemetlen élmény volt.
"De egyszerűen csak ezen jár az eszem és már kezd az agyamra menni."
A háttérben ilyenkor ezek szoktak lenni: vizsgaidőszak, kávé, cigaretta, kialvatlanság, nőhiány, mozgáshiány vagy ezek kombinációja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!