A fiam lehet Asperger-szindrómás?!
Nemrég találkoztam először a szindrómával az interneten, és azonnal a fiam jutott az eszembe. Teljesen ráismertem. Most 19 éves, vannak barátai és életcélja. Még szórakozni is elszokott járni. Amikor megemlítettem neki, akkor mondta, hogy már gondolt rá, hogy az lehet, de nem akarta szóba hozni, és szívesen felkeresne egy szakembert. De mielőtt ez megtörténik, szeretnélek titeket is megkérdezni. Van rá esély?
Kisebb korában komoly traumák érték a családot, és anyagilag is alig tudtunk megállni, így sajnos nem volt időm foglalkozni vele, de tudtam, hogy valami van a háttérben. Egyedül neveltem négy fiút.
Elég fiatalon elkezdett beszélni, járni. Írni a nála három évvel idősebb bátyjával tanult meg, amikor az első osztályos volt. A szóban forgó fiam meg csak három. Ugyanúgy megtanulta vele a szorzótáblát - pontosabban hamarabb mint a bátyja, és megtanult összeadni és kivonni. Az óvodában több alkalommal is panasz volt rá, hogy a korához képes éretlenül viselkedik, nem jön ki a többiekkel sem. Valamint nagyon illetlen dolgokat mond és csinál. Lefekszik a földre amikor neki úgy tetszik is mi egyéb. Megemlítették, ha arról van szó a feladatokat száz százalékosan megoldja, de mivel 'gyerekes' volt, ezért nem akarták tovább engedni. Ha hirtelen történt valami - elég volt ehhez az is, hogy valaki elmenjen -, sírva fakadt. Ha sarokba szorították, vagyis kérdezgették és felelősségre vonták valami miatt akkor őrjöngésig fajulhatott a dolog. Dobálózással és sírással. Voltak anyagok amiket egyáltalán nem tudott elviselni. De ragaszkodott néhány tárgyhoz. Volt egy kopott pólója, amit nagyon szeretett, de már régi volt. Ezért kidobtam. Két alkalommal lopta ki a kukából és eldugta magának. Hét éves volt, amikor látott egy dokumentum filmet a tv-ben, egzotikus helyekről és érdekességekről. Rá egy hétre a szomszédasszonynak két órán át mesélte a történeteket, milyen jót nyaraltunk Egyiptomban, Afrikában és Ázsiában. Milyen finom természetes mézet ettünk - amit a fából szednek ki... stb. De olyan hitelesen adta elő, hogy a szomszéd csak akkor vette észre, hogy hazudik, amikor a végén elszaladt vele a ló. Nagyon jó a memóriája, dátumra pontosan vissza tud mondani mindent, ami fontos volt neki. S hihetetlen szókincs volt már nagyon kicsiként. Iskolában volt egy tanárnő aki elküldte IQ tesztre, mert az órai teljesítménye 0 volt. De ha volt tétje a dolognak, akkor 100%, szó szerint - csak ha volt tétje, pl cukor. A tanár át akarta rakatni a kisegítőbe. Az IQ teszten szuperált. Csak akkor dolgozott meg valamiért, meg dolgozik meg, ha érdekli, vagy van tétje. Óvodában a nem tudom mivel jutalmaztak, de bevált. Alsós korában, ahogy írtam cukorka. Nagyobb korában meg, szinte mindig megbukott három tantárgyból, majd pótvizsga előtti napokban tanult valamennyit és átment. Többször megjegyzi, hogy mások egy egész évet dolgoznak a tantárggyal, ő meg csak pár napot. A vizsgákon mindig tökéletes teljesítményt nyújt, az érettségije is szín ötös. A tanárok utána is akartak járni a dolognak, hogy csal-e, mert az osztály egyik legrosszabb tanulója volt.
Visszatérve az általános iskolás tanárnőre. Ő sokat ordítozott mindenkivel. A gyerekek általában sírtak. De a fiam megmondta neki, idézem: "velem ne kiabáljon, mert én azt nem szeretem". Ez a tanárnő egyszer, mert rugdosta a levegőt a pad alatt, hozzá kötötte a cipőjét a pad lábához, és szinte ideg-összeroppanás lett a következménye. Egy másik tanár mindig úgy tette fel a kérdést a matematika órán, hogy: vajon mi lehet ennek meg annak az eredménye. A fiam csak annyit mondott amikor őt kérdezték: "maga matek tanár, miért nem tudja?"
Gyakoriak voltak a látszólag indokolatlan őrjöngések, sírások és kitörések. Nem olyan régen is, ha valami olyan történt bement a fürdőszobába és kisírta, vagy kiőrjöngtek magát. Ma már ezekre szinte nincs is példa. Az iskolában egy éve volt egy eset, amikor az osztályfőnöke jogtalanul leszidta, egész órán őt ócsárolta. Mert tudta, hogy nem szabad az osztályban, kiment a wc-re és sírt, közben annyira felhasította a kézfején a bőrt a körmeivel, hogy máig ott van négy széles, jól látható heg. Gyakran szó szerint értelmez dolgokat. Ma már egy pillanatnyi gondolkodással rájön a mondanivaló lényegére, de ha fáradt vagy valami zavarja, akkor erre nem kerül sor. De tegnapelőtt például éppen más világban volt fejben, pont olvasott. Megkértem arra, hogy öntse ki a hamutálcámat. Megfogta és kiöntötte a földre, pont ahova érte, majd folytatta az olvasást. Fel sem tűnt neki, hogy esetleg nem így értettem és a kukába kellett volna. Van egy-két terület, amiben nem kelhet versenyre vele senki sem. Ilyen például a Gyűrűk Ura világa. Kiskorától kezdve nagyon oda van érte, hihetetlenül. Mindent tud róla. Igaz, sokra nem megy vele, de őt már csak az kikapcsolja, ha képeket néz róla.
Vannak rigolyái rendesen. Kiskorától kezdve mániája volt a mászás. Minél magasabbra jutni. Kiskorában a szekrényre akart felmászni, sikerült is neki idővel. Majd a hűtő teteje, majd a kinti fa, majd arról a háztető - ház felé hajlott. Meg megnyugtatta, ha a homokkal játszhatott. Külső szemlélőnek csak annyi tűnt fel, hogy dobálja a homokot. Egészen 12 éves koráig csinálta. De észrevettem, hogy még ma is kikapcsolja, de nem szereti, ha látják amikor csinálja - érthetően. Sokat sétál, de csak a kis konyhánkban. Ha valami zavarja, vagy felizgatja akkor kimegy a konyhába és fel-alá sétálgat. Valamint gyakori, ha szintén izgatott vagy ideges, de néha spontán is, jobb kezével a jobb arcán zongorázik, de ezt születése óta csinálja. Amikor az ölemben volt, akkor az én arcomon zongorázott. Van pár kitalált szava, és büszke is rájuk. Nagyon büszke.
Vannak barátai, szórakozni is eljár. Van életcélja és tesz is érte. Kreatív, felettébb intelligens. Sok hiányosságát sikerült fejlesztenie, bár szociális életben rengeteg problémája van ma is, de állítása szerint már megvolt az áttörés. Azt mondta, régen ketrecben érezte magát. Egy szakadék volt az emberek között, és közte. Nem értette őket, és ők sem értették meg őt. Ma már sikerült felépítenie egy hidat, bár a szakadék még ott van, legalább biztosított az átjárás - kb valahogy így mondta. Gyakran beszél költőien, vagy éppen nagyon szakszerűen és tudományosan. Rengeteg tudományág érdekli, de inkább a dolgok eredete. Az élet eredete, a kultúra eredete, a világ eredete. S egy szakemberrel is képes erről elbeszélgetni, anélkül, hogy hátrányban lenne.
Nagyon összeszedetlen lett elnézést. Nem tudtam mindent leírni, de megpróbáltam konkrét példákkal élni. Szerintetek mekkora az esélye annak, hogy Asperger-szindrómás? Nem változtatna sok mindenen, de ő szeretné. Állítása szerint megkönnyebbülés lenne neki, ha valamivel magyarázhatná, azt, hogy miért más.
válasza:Elég kizárt az Asperger. (A férjem meg az unokám is az, diagnosztizálták náluk).
Amiket írtál, azok egy kis része még beleférne, de a legtöbb nem - pl. a korai beszéd egyáltalán nem jellemzö erre a problémára.
De elvileg lehet kérni erre egy célzatos kivizsgálást, de nem sok értelem van, mert semmit sem változtatna. De ha öt zavarja, akkor keressetek fel egy megfelelö intézetet.
Szerintem egész más probléma lehet, amit egy jó pszichológus tudna csak kideríteni - de egy jót találni elég nehéz ügy.
válasza:Nagyon kérem, ne süssetek rá semmiféle béklyózó (és divatos) tünetet. Zseniről van szó, egyértelmű. Legyen módja kibontakozni, kifejlődni.
"Vannak barátai, szórakozni is eljár. Van életcélja és tesz is érte. Kreatív, felettébb intelligens."
És szabad egy kicsit megértőbbnek lenni - a kedvenc pólóját nem kukázni (én is szedtem vissza kedvenc ruhámat:) ha elmélyül valamiben nem rángatni hamutartózni (teljesen logikus, amit csinált:)
Tovább hogy lesz? érettségi?egyetem?
válasza:A leírtak alapján akár lehetne is aspi de én inkább a nem felé hajlok. Az Asperger vizsgálatánál felnőttek esetében is a kisgyerekkort veszik alapul, ha neked akkor semmi sem tűnt fel, nem hiszem, hogy épp most derülne ki, amikorra jó esetben a legtöbb tünetét kompenzálni tudná. 4 gyerek mellett, ha nem is volt időd sokat foglalkozni velük, feltűnt volna ha a 4-ből egy repked, rituálézik, echolál, kényszeres, stb. a többi meg nem.
Én Aspergeres vagyok és sokkal könnyebb életem lenne, ha csak ennyire lennék "fura", mint a fiad. A szüleim anno azt sem tudták, hogy ilyen dolog létezik, egyetlen gyerek vagyok, mégis látták, hogy az nem normális, amit csinálok, annak ellenére, hogy a környéken mindenki arra fogta a furcsaságaimat, hogy egyke vagyok. Szinte semmit nem tudtam úgy csinálni, mint a többiek. Most felnőttként már adaptálódtam, sőt ki is használom a dolgot, de a gyerekkorom több volt, mint tankönyvi eset.
A fiúnak javaslok egy szakemberrel való beszélgetést, nem az Asperger miatt, hanem mert mint írod, nem érzi így jól magát, szeretné tudni, hogy mitől más és hogy hogyan javíthatna. Aztán ha a szakember javasolja, elmehettek egy ilyen irányú kivizsgálásra is.
Igazából szégyellem, de kiskorukban meghalt a férjem, majd az anyám, nem sokkal később két testvérem és nagyon padlón voltam.
Egyébként repkedett a kezével. Pár dolgot elfelejtettem leírni. Sose szerette, ha kamerázzák vagy fényképezik. Ilyenkor mindig elfordult, és akkor kezdett rá leggyakrabban. De volt amikor teljesen spontán. Nem is egyszer lencsevégre lett kapva.
Vannak rituáléi. Példának okáért a reggeli kávéját úgy készíti el, hogy bekapcsolja a vízforralót, beleteszi a poharába a kiskanalat, cukrot önt rá, majd kávét és arra tejport. Kiemeli a kanalat és visszarakja. Ha a víz hamarabb felforrt, mint ahogy ezt elvégezte - a vízforrás az utolsó fázis - akkor kiönt mindent a kukába a pohárból és újrakezdi. Meg ott van neki a hármas szám. Ha kopog, akkor hármat kopog. Ha négy lett belőle, akkor csinál belőle három hármas kopogást, vagyis kilencet. Ha valamihez véletlen hozzáér például a lába, pl belerúg egy szék lábába, akkor belerúg a másikkal is. Ha a második nem sikerült úgy, mint az előző, akkor az első lábával olyat rúg, mint a másodikkal másodjára, aztán a második lábával olyat, mint elsőre az elsővel. Ezt képes percekig csinálni, amíg tökéletes nem lesz. Van benne mindig egy befejezési kényszer is. Mindent be akar fejezni. Ha elkezd, vagy meghall valamit aminek a folytatását ismeri, de félbeszakad, akkor folytatja. Különben nagyon ideges lesz, és nem lesz jó vége.
Meg ha ideges, vagy vár valamit akkor néha elkezd listázni. Van egy számítógépes játék amit nagyon szeret, nem tudom mi a neve de sok benne a szereplő. Leírja a nevüket, mellé a képességeket, fajtát, nemet, szülőhelyet, mikor jelent meg a játékban, milyen a bőrszíne, hány éves. Ennek semmi értelme, de megnyugtatja.
Meg imádja a kapucnikat. Ha emberek között van, akkor azt mindig felhúzza a fejére és csak akkor veszi le, ha olyanokkal van akik mellett biztonságban érzi magát. Meg a kockás ruhákat. Meg az ingeket. Főleg a kapucnisokat, de csak a kockásakat. Ami furcsa, hogy szinte sose veszi fel őket, de büszke rájuk.
Sokszor nem tudja lereagálni a dolgokat. Főleg kiskorában volt jellemző. Nem arról volt szó, hogy nem voltak érzelmei, egyáltalán nem is tűnt fel neki, hogy az adott szituáció mit is jelent más embereknek. Örökre megjegyeztem az egyik esetet. Elmondtam neki, hogy a nővérem, vagyis nagynénije akit nagyon szeretett, elhunyt, és nem szenved tovább. Ő mosolygott és nagyon vidám lett. Meg is könnyebbült. Mindenkinek elmondta az örömhírt a házban. Nem tudtam hova tenni, megkérdeztem, hogy mit csinál és arra hivatkozott, hogy nem szenved tovább. Annak idején látta és hallotta, hogy mennyi mindenen ment keresztül a nővérem. Szóval lehetett elképzelése, mennyit szenvedhetett. Rák.
Sok olyan kifejezést használ amit másoktól, filmekben hallott, esetleg olvasta valahol, és nagyon megtetszett neki. Nem érdekli, mennyire ritka vagy gyakori, vagy mennyire helyes esetleg szép vagy ronda a kifejezés, ha megszereti, akkor gyakran használja. Például: b*sszameg az égbolt - elnézést a kifejezésért.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe még, nagyon fáradt vagyok most is.
A nagypapám is ilyen volt.
Felkeresünk egy szakembert, ha nem is Aspergeres, legalább választ kaphat a kérdéseire.
Amúgy egyetemre jár. Programozó akar lenni. Sose érdekelte igazából, de nagyon jó belőle, és saját bevallása szerint ezzel több tudomány területet megtud segíteni.
Kiskorában az ráfogták arra, hogy nagyon okos, meg ő a legfiatalabb ezért el van nyomva. A pedagógusok meg azt mondták, hogy szellemileg elmaradott.
Köszönöm a válaszokat!
Eszembe jutott még valami.
A hangszínét, hangerejét egyáltalán nem tudja kontrollálni. Nem veszi észre, ha egy beszélgetés folyamán vagy suttogásba, vagy szinte kiabálásba megy át a beszéde. Meg egyáltalán nem tudja, hogy is kellene hangsúlyozni.
Elnézést az összeszedetlenségért.
Még egy dolog. Nem szereti az érintést, senkitől sem viseli el. Kézfogás és puszi kivétel, gondolom mert kötelező.
válasza:"elhunyt, és nem szenved tovább."
Ha így adod át- természetes a reakciója egy gyereknek. Miért? azt, hogy 'elhunyt' nem érti (azt sem hogy 'meghalt' (felnőttek sem értik teljesen) és azt, hogy: 'nem szenved tovább', azt teljesen érti.
A zavarok mögött lehet az, hogy téged sok bánat ért, haláleset.(hány éves volt apja halálakor?) A kisgyerekek nagyon átveszik az anya érzéseit, hangulatait! sokkal jobban fogják az antennáikkal az anyai érzéseket, mint a szavaikat, melyeknek értelmét még csak tanulják folyamatosan. A leírt 'szokások, rigolyák' egy enyhe kényszerneurózist mutatnak, amivel nem kell semmit sem tenni (nem is lehet, csak ráragasztani ezt a címkét), majd enyhül magától. (Sok embernek vannak ilyenjei, pl bezárja az ajtót, majd visszamegy és megpróbálja, hogy bezárta stb.)
" a dolgok eredete. Az élet eredete, a kultúra eredete, a világ eredete" - Ez a legfontosabb kérdésünk és ehhez nem kapunk az iskolákban segítséget a materialista neveléssel. A kisgyereknek mindig van az eredetről tudomása - nem szavakkal, és nem tudományosan - ez adja a gyerek méltóságát. Majd tudományosan leszűkítik és tönkreteszik ezt a tudomást - sok baj forrása ez.
Ha mindazok a zseniális művészek, feltalálók, akik 'furcsán viselkedtek' a pszichológusok karmai közé kerülnének - elvesztenék képességeiket. A pszichológus/pszichiáter ráaggat megnevezéseket, skatulyákat és roppant zavaró ez, utána a 'beteg' megpróbál ehhez idomulni. Lesz belőle egy normális szalagmunkás. Embert még nem gyógyítottak meg soha semmiből, durvább esetekben teletömik vegyszerekkel, leszedálják, függővé teszik. Szerintem hagyjátok ki ezt.
Meg fogja találni az útját, és boldog lesz.
válasza:Így olvasva a többi információt, fedeztem fel hasonlóságot önmagam és a fiú között.
Nekem is meghatározott kopogásom van, valamint a kulcsot is meghatározott alkalommal fordítom rá, ha bezárom az ajtót. Ha nem sikerül, túllépem, akkor kinyitom és újra bezárom, ezúttal vigyázva, hogy csak az "előírt" fordítás legyen. Nem mindegy, hogy a bezárandó ajtó belső vagy külső ajtaján állok, amikor bezárom. A belső oldalról mindig páratlan alkalommal fordítom rá a kulcsot, mert a szobám páratlan, mindenből páratlan mennyiségű van. Ha kívülről, akkor párosan, mert a külvilág páros és ez a párosság, szimmetria védi az én aszimmetrikus belső teremet.
A ruháknál nálam az van, hogy csak egy színű ruhát veszek fel, azt ami csendes. Mert gyakran hangokként érzékelem a színeket és ilyenkor megbolondulnék, ha a rajtam lévő ruha "zajongana".
A dolgok lereagálása gyakori az aspi gyerekeknél de előfordul egy teljesen átlag gyereknél is. Anno én is hasonlóan reagáltam le a nagyi halálát, amikor anyukám megmondta hogy meghalt, én egyszerűen tudomásul vettem és rendezgettem tovább a ceruzáimat (engem ez kapcsol ki). Később anyukám megkérdezte, hogy szomorú vagyok-e, mire válaszoltam, hogy nem, most épp rendezgetek. Nem tudtam, hogy az egy érzés, nem pedig egy cselekvés (ahogy az éhségről, szomjúságról és fájdalomról is sokáig azt hittem, hogy azt az ember magának csinálja, cselekszi, és nem is tudtam jelezni, ha nekem volt). A további kérdésekre, hogy mit érzek a nagyival kapcsolatban, közöltem, hogy öreg volt már, meg kellett halnia. A hiányozni fog kérdésre azt feleltem, hogy nem, már én is tudok cipőt kötni (ezt a nagyi tanította meg).
Mindezt azért írom le, hogy esetlegesen összehasonlítási alapot adjak, de nem célom sugallni, hogy a fiú ezek miatt talán mégis lehet aspi. Amiket írtál, annak nagy része kényszeresség, esetleg már OCD- de ez egy önálló dolog, nem kell hozzá aspinak lenni. Már gyerekkorban is előfordulhat, főleg hogy elmondásod szerint sok haláleset és trauma érte, ezek lehetnek kiváltó okai a kényszerességnek. Ha a nagypapája is ilyen volt, akár örökölhette is a hajlamot.
A kivizsgálás mindenképpen jó ötlet, főleg a kényszeresség miatt. Nagyon meg tudja keseríteni az ember életét ha nem tanulja meg kontrollálni, én már csak tudom.
A 4. (aspi) válaszoló voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!