Elképzelhető hogy Asperger szindrómás vagyok? Ha igen, hová tudok ezzel kapcsolatban segítségért fordulni? (többi lent)
Olyan sokat tudnék mondani, hogy inkább egyből rá is térek.
Sok olyan dolog van, ami miatt 22 évesen (F) erre kezdtem gyanakodni. Ilyen például, hogy nagyon fontos számomra az idő: kínosan pontos vagyok és folyton az órát nézem, ráadásul bizonyos tevékenységeket is időhőz kötök (pl. pontosan 10:00-kor megyek ki kávét inni és nem korábban és nem később, bár ezen próbálok változtatni). Gyerekkoromban sok ilyen "betanult napi rutinom" volt (pl. hogy pontosan hogyan száljak be a zuhany alá stb.), de egy idő után elkezdtek idegesíteni és megpróbáltam direkt nem úgy tenni. Így ma már nem sok ilyen van, de még mindig szükségem van valamilyen szintű állandóságra. Gyerekkoromban (és ritkán most is) a "fejemben maradt" egy hallott kifejezés, vagy mondat és hosszú percekig ezeket ismételgettem magamban.
Másik dolog, hogy szinte soha sem hazudok (vagy legalábbis irreálisan kényelmetlennek érzem, ezért megpróbálom elkerülni). De ezt gyerekkoromban egész extrém módon eltúloztam, pl. sokszor nevettek ki amiatt, mert olyan általános kérdésekre is mint hogy "fáj a hasad?" úgy éreztem, muszáj a lehető legpontosabb(nak vélt) választ adnom (pl. "a gyomorfalat borító nyák elvékonyodása okozhat hasi bántalmakat" és egyéb baromságok), ezt mára sikerült kinőnöm.
Talán az is erre utal, hogy nem élvezem sem a bulikat, se a koncerteket se semmi mást, amit egy normális ember (pl. fél óránál tovább nem tudok senkivel sem beszélgetni sajnos), sokkal jobban szeretek problémákat megoldani (pl. ezért kezdtem el programozni és az elektronikával foglalkozni), amivel szó szerint úgy tudok 6-8 órákat eltölteni, hogy észre sem veszem. De ezen kívül szinte semmi sem érdekel, ami miatt még kevésbé tűnök szimpatikusnak.
Viszont gondjaim vannak még mindig bizonyos helyzetekben, pl. nem járok társaságba, mert attól tartok, valami olyat fogok mondani, ami nem odaillő. Nagyjából ezért kb. csak 1-2 barátom van, akivel tartom is a kapcsolatot, barátnőm sohasem volt, de lassan jó lenne már. Internetes kérdőíveket is néztem, több szerint lehet szó Aspergerről, vagy bármi ilyesmiről, de azok persze nem sokat érnek.
Van néhány dolog, ami viszont nem passzol ebben: pl az "internet szerint" az ilyen emberek remek a memóriájuk, de rossz a nyelvérzékük és szegényes a képzelőerejük, nekem viszont minden fordítva van, pocsék a memóriám, ellenben kiváló a nyelvérzékem és sokáig regényt, verseket stb írtam. Ez persze egyénfüggő lehet.
Sajnos tanácstalan vagyok, ezért kérdezném, hogy van-e MO-on olyan intézet vagy bármi, amihez fordulhatnék, esetleg erre szakosodott pszichológus szakemberek akiket fel lehetne keresnem, hogy végre kiderüljön mi van, mert már elegem van ebből. Az is megfelel, ha pl. egy hasonló terültre készülő pszichológus hallgatóval tudnék beszélni, vagy egy már diagnosztizált Aspergeressel, mert a családban senki sem veszi ezt komolyan. Főleg a "szociális érzékemet" szeretném felturbózni valahogy, de sajnos nem igazán van "Hogyan legyünk normális, szociálisan funkciónáló emeberek" (:D) segédanyag, nekem pedig ilyen explicit "ilyen helyzetekben ezt tedd és ezt ne" típusú dolog használna a legtöbbet. Angol is lehet, nagyjából anyanyelvi szinten beszélek (más nyelvet sajnos még nem).
Köszön a segítséget!!
Amit az első két bekezdésben írtál, meg a problémamegoldás alapján lehetsz Aspergeres. Én hallottam már több kiváló nyelvérzékkel rendelkező Aspergeresről, úgyhogy ez nem kizáró ok.
Találtam két oldalt, ahol bővebben írnak a dologról – igaz, a második inkább gyerekekről szól, de szerintem elég érdekes, ahogy belenéztem (mentsd le őket hamar, nehogy gond legyen a linkből és töröljék a választ miatta - sosem lehet tudni):
Talán kicsit segít, hogy el tudd dönteni, mennyire vagy hasonló hozzájuk.
A stílusod egyébként elég jó, és eredeti mondataid vannak, úgyhogy hiába írtál sokat, könnyű és élvezetes volt olvasni.
Nem tudom, létezik-e olyan könyv, ami segít a szociális helyzetekben, lehet, hogy angolul igen, de az én angolom elég gyenge, úgyhogy angol tartalmú segédanyag-keresésben nem tudok segíteni, mert nem tudnám megítélni, hogy mennyire hasznos.
A tüneteid eléggé hasonlítanak rám, 99%-ra mondanám az Aspergert.
De ez az írás így önmagában még nem győzi meg a többi embert és a diagnosztákat.
Kell még valami más is emellé, például a kisgyerekkorból. Pl az ölelés elutasítása. Vagy az is árulkodó lehet, ha nem tudsz folyamatos szemkontaktust tartani, mialatt másokhoz beszélsz.
Ahogy az előttem szóló írta: a diagnózist a kisgyermekkori állapot alapján állítják fel, ehhez elengedhetetlen a szülő által kitöltött részletes teszt.
Jelenleg felnőtteket kizárólag az Autizmus Alapítványnál diagnosztizálnak (fizetős szolgáltatás). A család együttműködése elengedhetetlen a diagnózishoz.
Attól azonban, hogy lenne diagnózisod, semmi nem változna érdemben. A szociális kompetenciáid fejlesztése, a kényszeres tünetek kezelése diagnózis nélkül is megoldható, egy jó pszichológussal, függetlenül attól, hogy autista vagy-e, vagy sem. (Ma már ugyanis nincs olyan diagnózis, hogy Asperger-szindróma, ez az autizmus spektrum része).
Szerintem nagy esély van rá. Van valami speciális érdeklődési köröd? Térképek, naptár, tömegközlekedés, gépek, állatok?
A programozás az egyik legtipikusabb Asperger-munka.
Sokat tudnék még erről beszélni, csak soha senki nem hallgatja meg, vagy lehurrognak..
Ha beírod a youtube-ba, akkor nagyon sok videó van fent, melyben érintettek beszélnek. Könyvként javasolni tudom Tony Attwood két művét: Különleges gyerekek; Az Asperger-szindróma kézikönyve.
Amint korábban írták, a budapesti Autizmus Alapítvány végzi a diagnózis felállítását, ára 37.500 forint; kettő vagy három alkalommal kell részt venned a vizsgálaton, plusz egyszer a szüleidnek is, te nélküled. Igazán kedves, segítőkész és megértő emberek dolgoznak ott (szemben a magyar egészségügyről kialakult általános képpel). --- Engem is ott diagnosztizáltak.
Ha esetleg szeretnél még valamit kérdezni, akkor ne tartsd magadban!
Amiket leírtál, az alapján inkább kényszerbeteg lehetsz, mint aspergeres. Persze ezt így lehetetlen megállapítani, de a rituáléid, meg a szavak, mondatok ismételgetése erre is utalhat.
Bővebben itt: [link]
Köszönöm a válaszokat, azokat is amik nem túlzottan pozitívak,legalább látszik, hogy miért nem akarok (akarunk?) annyira társaságba járni, meg hogy mennyire nehéz megérteni egy "kívülállónak", hogy ez valós probléma és nem lehet annyival elintézni, hogy beveszed a kék pirulát. A piros meg sajnos keserű, de ez van. Tudom, hogy vagy túl sokat, vagy túl keveset beszélek/írok, de nehéz rajta változtatni.
Mondhatnék még több furcsaságot is mint pl. h nehéz szemkontaktust teremteni és fenntartani (mondjuk azt már megoldottam egy trükkel), de szerintem nincs sok értelme.
Mindig is volt speciális érdeklődési köröm, de mindig más. Meglepettem tapasztaltam, hogy ez a folyton változó dolog is lehet tünet (pl. egyik nap pár éve felébredtem és hirtelen bevillant az agyamba, hogy "én szeretem ezt", és néhány évig szerettem is, ma már alig érdekel) Ezért külön köszönet a 3. válaszolónak.
Az utóbbi miatt belementem egy olyan egyetemi képzésbe, ami most már a legkevésbé sem érdekel, de 2. diplomámat egy mérnökegyetemen szeretném elkezdeni. Remélem itt azért több olyan, hozzám hasonló ember lesz, aki érti majd, hogy bélyegek, vagy állatfigurák gyűjtése pont ugyan olyan hobbi lehet, mint a tudás gyűjtögetése.
A vizsgálatnak majd utánanézek :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!