Szerintetek is autista vonásokkal rendelkezik ez az ember?

Gondolom tudod, h távban nincs mód erről helyes diagnózist felállítani. De ha csak arra vagy kíváncsi történetesen, hogy ennyi alapján felmerülhet-e az autizmus gyanúja, akkor a válaszom: igen, felmerülhet, de nem tudni látatlanul.

Természetesen LEGFELJEBB asperger szindrómás lehet az illető a leírásod alapján, tehát magasan funkcionáló autista. (Vagy az sem.)

Azt mindenesetre tartsd szem előtt, h rendkívül sokfélék az autisták. Sokszor egymáshoz képest homlokegyenest ellentétes vonásaik, képességeik vannak, akár eltérő érzékelésük van, sőt, egyazon autista személyre jellemző LEHET bizonyos vonások egyik végletből másikba esése, pl érzékszervi felülingereltség, máskor meg alulingereltség, tehát akár egyazon személy esetén váltakozhat is az egyik véglet a másikba.

Épp így elmondható, h léteznek autisták, akik állandóan mereven bámulnak mások szemébe, bár a laikusok csak a szemkontaktust kerülő autistákról szoktak hallani, pedig bármelyik véglet jellemző lehet - és, mint említettem, a végletek váltakozása is lehetséges, adott ausita személy esetén, pl időszakfüggően (pl egyszer mereven a szemedbe bámul, máskor meg rád ne mpillantana).

Tehát amikor sorolod, kedves kérdező, hogy "ellenben nem rendmániás" stb, azt nem igazán reális megközelítésnek tartom arra nézve, amikor vélekedni próbálsz arról, hogy adott személy vajon autista -e. Hiszen van autista, aki rendmániás, és van, aki a másik véglet: rendetlen, és van autista, akinél egyik végletből a másikba esik.

Továbbá léteznek autisták, akik esetén soha nem váltakoznak végletek, hanem bármi olyan tényező, amiben szélsőséges, mindig ugyanazon szélsőség jellemzi némelyik autista személyt.

Tehát csak óvatosan még a gyanú felállításával is, ezt a javaslatom, ha érteni akarod az autizmust - rendkívül sokfélék az autisták, még az enyhe fokon levők között is nagyon sok féle létezik. Ergo igen kevés a közös pont az autisták között.

Vannak autisztikus vonásai igen. Ez persze nem jelenti azt, hogy autista, sok embernek vannak autisztikus vonásai, akik klinikalai értelemben persze nem autisták. Ők max csak kicsit furák.

De tök mindegy minek nevezzük ezeket, a lényeg, hogy akár párkapcsolati, akár baráti szinten szeretnél a közelébe férkőzni, tudomásul kell venned, hogy ez a kapcsolat valószínűleg kudarcra van ítélve. Az ilyen emberek nem változnak meg, és nem véletlen nincsenek barátaik, vagy párkapcsolataik. Egyszerűen sokuknak igénye sincs rá, mert tök jól érzik magukat egyedül is. Ha van is "társuk", akkor általában a társ csak szenved mellettük, és örökké álmodoznak arról, hogy majd egyszer megváltozik, beismeri milyen is stb. De ez a büdös életben nem következik be, mert mint említettem, nekik így tök jó.

Hiába tudsz meg sokkal többet az autizmusról, nem leszel boldogabb mellettük. Sok "megmentő" típusú Teréz anya esik ebbe a hibába, hogy barátkoznak, meg beleszeretnek ilyen emberekbe, mert "szegényeknek" nincs senkijük és mindenáron boldoggá akarják tenni őket. De ezek a emberek csak szerintük "szegények", amúgy köszönik szépen nagyon jól vannak így is. Sőt, így vannak igazán jól.

"De tök mindegy minek nevezzük ezeket, a lényeg, hogy akár párkapcsolati, akár baráti szinten szeretnél a közelébe férkőzni, tudomásul kell venned, hogy ez a kapcsolat valószínűleg kudarcra van ítélve."

Szerintem a kérdező által fent leírtak sem párkapcsolati, sem baráti szempontból nem jelentenek semmit.

Már hogyne volna ezeknek jelentősége, főleg párkapcsolati szempontból.

Rengeteg ember szenved autisztikus párja mellet mert pl:

- az sosem öleli meg, nem nyilvánítja ki érzelmeit semmilyen formában

-nem lehet vele megbeszélni semmit, sem beszélgetni mert "pár szavas válaszokat ad"

-túl rendetlen, vagy épp szürreális rendet tart és követel meg partnerétől is

-állandóan megbántja, és észre sem veszi, de említés után sem érti, mivel bántotta meg társát, ezért újra és újra (akaratlanul) megbántja

És ezek csak a kérdező által említett dolgok.

Aki szerint párkapcsolati szempontból ezek nem fontosak, az sosem élt párkapcsolatban. A kapcsolatok általában két fél által kölcsönösen fenntartott dolgok, ahol mindkét félnek vannak igényei. A legjobb ha ezek az igények közelítenek egymáshoz, és akkor kisebb a gond, de eltérő igények esetén is kell legyen törekvés mindkét fél részéről arra, hogy a másik igényeit lehetőségeihez mértek ki tudja elégíteni. Az autisztikus embereknek ez nem megy, hiszen fel sem ismerik, de elmondás alapján sem képesek megérteni és kielégíteni az övéktől eltérő igényeket.

Ez nem azt jelenti, hog nem lehet őket szeretni, de funkcionáló párkapcsolatot igen nehéz velük összehozni. Baráti kapcsolatok szempontjából meg azért megint csak nehezebb lenni, mert a barát kapcsolatok nem olyan erős kötődésen alapulnak, és sokan nem fognak egy idő után plusz energiát fektetni abba, hogy fenntartsák velük a kapcsolatot. Nyilván kivételek akadnak, csak az a ritkább. Ezért van kevés barátjuk.

Amit a kérdező említ az talán egy szerencsésebb helyzet, mert helyzetéből adódóan hosszabb távon is motivált abban, hogy megpróbáljon vele egy nem túl nagy elvárásokat támasztó kapcsolatot (azaz nem párkapcsolat) kialakítani.

Ez akkor működhet szerintem, ha elfogadja úgy amilyen, az esetleges furcsaságait semmiképpen sem veszi magára, vagy ellene irányulónak, és megpróbálja az ő igényet kielégíteni. Pl. végighallgatja hosszas előadását, nem kérdezi, ha nem muszáj, vagy épp nem zavarja erős szagokkal hangokkal...stb.

Emellett tudomásul veszi, hogy elképzelhető, hogy az saját "igényei" tehát, hogy pl szülőként viselkedjen vele szemben és mondjuk megölelje, nem lesznek kielégítve. Ha nem vár sokat, akkor még érheti kellemes meglepetés.

Esetleg érdemes autista gyerekek szüleinek beszámolóit elolvasni, hiszen ők is hasonló helyzetben vannak, csak fordítva.

A hármas vagyok. Sajnos borzasztóan általánosítatok... mondom, h nagyon sok félék az autisták, még az enyhe fokban levő magasan funkcionálóak is nagyon sokfélék, egymáshoz képest...

Egy részük nagyon is vágyik társra, csak egyszerűen nem képesek kialakítani másokkal mélyebb szinten, és szenvednek ettől! Vannak, akik meg valóban nem vágynak erre, hanem jól elvannak magukban. Ilyen is, olyan is létezik közöttük!

És sorolhatnám, mi minden verziónál létezik a 180 fokos ellentéte is egyik, illetve másik autistában... Eléggé egyénfüggő, alig van közös pont az autisták között.

Szinte csak a szocfóbia, a szociális és kommunikációs másság a többség irányába, ami közös, meg érzékszervi felülingereltség, és/vagy alulingereltség, ami még közös, a sajátos gondolkodásmód, és aspie-knél van 1-2 átlagon felüli képességük, és talán még egy-két tényező - slussz...

Amiben az egyik aspergeres autista zseniális, a másik aspie átlag alatti, vagy átlagos képességű ugyanazon téren... és megfordítva....

Nem általánosítható ilyen szinten az autizmus, ahogy itt egyesek vélik... nagyon nem!