Asperger szindrómás vagyok, de senkinek se mondtam el. El kellene?
Ahogy írtam Asperger szindrómás vagyok - diagnosztizáltak; elsős koromban kisegítő osztályba raktak át, onnan egyenesen - van-e ott maradásom - azonnal pszichiáter ő meg egy gyors beszélgetés után Vadaskertbe küldött.
Az a helyzet, hogy van pár barátom és még valamennyi ember akit azt hiszem havernak nevezhetek. De mindenki lenéz, lekezel és semmibe vesz. Maximum nevetnek rajtam. Néha, amikor szükséges akkor szívesen hagyatkoznak rám mert nem vagyok hülye, de általában úgy bánnak velem mint ha az lennék. Nagyon bánt és fáj évek óta. Segítene szerintetek, ha legalább a legjobb barátomnak elárulnám? Nem akartam kérkedni vele, nem akartam, hogy ez határozzon meg ezért senkinek sem árultam el. Csak anyám tudja. A testvéreim és a család nem lettek beavatva. De tényleg nagyon fáj, hogy mindenki így bánik velem. Nem képesek komolyan venni se. Segítene, ha elmondanám?
válasza:Rendszerezetten halmoztam fel hangokat jelölő szimbólumokat, úgy, hogy értelmük legyen. Tudok írni, vannak érzéseim és tudok szenvedni. Vannak haverjaim és barátaim. Néha igénylem más emberek társaságát.
Körülbelül ennyiből levontad, hogy messziről nem nézek ki autistának. Nem tudom milyen messze vagy, de köszönöm. Pontosan ez az a megközelítés és hozzáállás, amitől mindig is legjobban féltem.
válasza:Ez fura, hogy még a tesóid se tudják, azért a családnak kéne, mármint a közelebbinek.
Attól függ, hogy mennyire bízol meg a legjobb barátodban, hogyha tényleg jóba vagy vele és nem szokott ő is semmibe venni, meg kinevetni, hanem TÉNYLEG jó barát, akkor mond el neki, és magyarázd is el, hogy ez a betegség mit takar, és így szerintem megértőbb lesz + tud esetleg segíteni is, hogy mi legyen a többiekkel.
De azok az emberek, akik lenéznek, azok nem a barátaid, max. kihasználnak.
válasza: válasza:A mentális rendellenességektől általában megijednek az emberek, ha nevén nevezik őket. Sokan nem tudják, mi az az Asperger, auztizmus, esetleg csak a tévéből van némi információjuk, ahol láttak egy nem beszélő autistát és akkor ahhoz akarják mások állapotát is hasonlítani.
Nem lehet tudni, mi lesz a reakciójuk. Viszont ahogy idősödnek az emberek, úgy lesznek általában egyre toleránsabbak. Felnőtt korban sokkal elfogadóbb emberekkel lesz lehetőséged ismerkedni.
Ha jobban be akarsz illeszkedni, beszélj egy szakértővel, aki tanácsot ad, melyik tünetedet érdemes megtanulni kompenzálni és hogyan. Az is segíthet, ha videóra veszed a saját viselkedésed és utólag kielemzed.
válasza:Az sem mindegy, hány éves vagy. Szerintem, ha a barátod van már 17-18, akkor mondd el neki, de ha még ilyen 13 éves, akkor ne.
Én nekem egy olyan barátom sincs, kinek elmondanám, pedig 23 vagyok...
Az első válaszoló meg elég ökör, hisz a kérdező azzal kezdte, hogy orvosi papírja van róla....
20 éves vagyok.
Még nem mondtam el. De majd a közel jövőben arra adom a fejem. Csak a legjobb barátomnak fogom.
válasza: válasza:Hidd el, azon múlik, hogy te magad hogyan viszonyulsz hozzá! Gyermekem érintettsége révén számos felnőtt Aspergeressel ismerkedtem meg, ők egyáltalán nem titkolják. Én abban a szellemben nevelem a gyerekem, hogy amióta diagnózisa van (óvodás kora óta), mindenki tudja róla, hogy Aspergeres, és hidd el, még senki nem ítélte el emiatt. Néha kíváncsiskodnak, érdeklődnek, de ennyi. Vannak barátai, meghívják bulikba. Ő is mindig elmondja magáról, hogy aspi, kifejezetten büszke rá. (Tényleg!)
Mivel mi mindannyian pozitívumként éljük meg ezt az állapotot, ezért a környezetünkben senki nem tekinti negatívnak, sőt... a lányom legjobb barátnője már kijelentette, hogy ő is szeretne Aspegergeres lenni, mert szerinte az tök buli.
Csak azon múlik, hogy te hogyan viszonyulsz önmagadhoz: úgy ítéli meg a környezeted is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!