Állandóan analizálom az embereket, mi történhetett velem?

Nem azért analizálom a többi embert, mert társaságra van szükségem, hisz nem szenvedek hiányt belöle. Szép fokozatosan alakult ki nálam ez, évek ota egyre csak fejlödik bennem ez az egész.. elöször nem tudtam mi történik velem, egyre többször azon kaptam magam, hogy agyalok és csak agyalok (kezdtem felfedezni ennek az egésznek az elönyét).. mára eljutott ez az egész analizálos dolog bennem olyan szintre, hogy már nem is kell megfigyelnem a másik embert önszántambol.. ugy tudnám ezt leirni, mintha az agyam egy része elkülönült volna és önálloan végezné az emberek analizálását és mintha a kianalizált emberekröl a "végeredmémyt kézhez kapnám, használatra készen".. nagyon fura ez az egész. Ezek mellett a realizmus és a lelketlenség is szép fokozatosan fejlödött bennem, mintha elvesztettem volna az érzelmekre valo készségemet, nem tudok sajnálni senkit se, se érzelmeket kinyilvánitani.. persze néha néha még sikerül, de nagyon ritka ez, nagyon! Azokkal az emberekkel, akik jok velem én is jo vagyok velük, habár nem tudok az örömüknek örülni, de tudom, hogy ki kell mutatnom valamiféle visszajelzést, hogy erösödjön a kötelék köztünk. Akik pedig ártottak nekem, keresztbe tettek bármivel is, azokat tudtuk nélkül használom, mert ugyérzem igy fer! A világrol és az emberiségröl alkotott véleményem is tulzottan reális, a dolgok mögé nézek mindig.. sok elönye van ennek az egésznek, ugyérzem magasabb szinten állok az átlag embereknél, de viszont a hátránya az ennek az egésznek, hogy a lelkem sivár és nincsenek lelki, emberi örömeim. Ugygondolom ez lehet a magasabb tudat/intelligencia ára..

Talán igazad van, de nem vagyok benne biztos. Szerintem akiket érzelmek tudnak vezérelni, azok sose lehetnek ilyen szinten.. hisz öket befolyásolják az érzelmek, igy a realitásuk torzulhat, ami egyenlö azzal, hogy nem gondolkodnak tökéletesen. De lehet tévedek, ezen elkéne agyaljak, hogy reális választ adjak erre.