Nem szeretem, ha hozzáérnek a dolgaimhoz vagy elmozdítják, ez valami kényszer betegség?

A gimnáziumi éveim alatt kezdődött, mikor még a szüleimmel éltem. A szobámban mindennek meg volt a helye, amik csak és kizárólag oda kerülhettek, amit én kijelöltem, kigondoltam. Pár havonta átrendeztem mindent és mindig kényszeresen ragaszkodtam az aktuális rendhez, ha édesanyám behozott egy vázát egy csokor virággal (vagy akármi új dolog került be a szobába), nem bírtam elviselni a gondolatát annak, hogy az a tárgy ott van ahol. Ideges lettem tőle és zaklatott, egészen addig amíg újra át nem pakoltam mindent és beillesztettem egy általam kigondolt helyre, vagy rosszabb esetben nem is tudtam elviselni hogy ott maradjon. Évről évre rosszabb lett és most, hogy albérletben élek egy barátommal különösen elviselhetetlenné vált, hiszen már nem csak a személyes dolgaimról van szó, hanem a lakásban lévő összes objektumról, így amikor otthon vagyok, állandóan feszült vagyok.