Kényszergondolatok elmúlhatnak?

Olyan gondolatok kínoznak nap mint nap, hogy valami bajom van és skizofrén vagyok, vagy tiszta dilis. Félek hogy örökké ezek a gondolatok lesznek bennem, h nem vagyok olyan mint a többi ember és nem vagyok normális. Elképzelem magam 5 év múlva h milyen jó életem lesz a barátommal, meg hogy elvégzem az egyetemet, de aztán eszembe jut, h akkor sem lehetek boldog, mert tuti h akkor is megkeseríti majd az életem h azt gondolom h beteg vagyok és ez nem múlik el. Folyton félek a betegségektől, pedig nincs semmi bajom. 2 éve volt mononukleózisom, és akkor kezdődött ez az egész. Akkor azt is hittem h hiv fertőzött vagyok, de miután kiderült h nem, megnyugodtam és éltem a mindennapjaimat. Most viszont megint előjöttek ezek a félelmek...és nem tudom hogyan felejthetném el ezt a butaságot h meg fogok őrülni, beteg vagyok és hülye. Kényszert érzek arra h olvasgassam a betegségeket a neten, pedig már kivülről fújom az összeset h minek mi a tünete. Arra is gondoltam h lehet csak beképzeltem ezt az egészet :/ mert nyáron egy éjszaka rosszul lettem, és akkor a neten rákerestem pszichés betegségekre (depresszió, pánikbetegség, szorongás, skizofrénia). Nem tudtam aludni sem, folyton szorongtam h nem vagyok a régi és hogy nem tudok úgy ellenni mint régen. Voltam 4 pszichiáternél is, szerintük generalizált szorongás. De szerintem lehet h ez inkább kényszer vagy skizofrénia, csak nem veszik észre. Olyan jó lenne ismét egy jót nevetni úgy h nem gondolok semmire, csak nevetek és megfeledkezek önmagamról. Még annyi h most kezdtem az egyetemet, és féltem h milyen lesz tudat alatt. Meg folyton bizonytalankodtam magamban h nem vagyok elég jó, ott hagynak a barátaim, barátom.

Valakivel volt már hasonló? Le lehet ezt győzni? Leszek még normális és életvidám? ezek a legszebb éveim, többet nem jönnek vissza, én meg így elcseszem...ja meg az is nyugtalanít h amitől félünk, az bekövetkezik, és én nagyon nem szeretnék beteg lenni.