Létezik mentális sokk? Ha igen, újra lehet indítani az agyat? Ez lehet a problémám? Lehetek a régi?

Ez hosszú lesz.

Tíz éve van egy életcélom, amit nem szeretnék megnevezni, sokat tettem is érte, de az eredmények csak most kezdtek jönni, illetve a közelőjövőben várhatóak. Közben sokáig magányos voltam, és szembe kellett mennem a családommal is. Idén január 9-én tulajdonképpen volt egy idegösszeomlásom, és előtte, utána pánikroham sorozatom. Az váltotta ki, hogy kívülről szemléltem az életemet, és mélységes elégedetlenség lett úrrá rajtam. Fél éve őrlődöm a célom felett, de az átlagos élet, ami a céljaim elutasításával jár, még inkább depresszál engem. Bár jobban vagyok, edzem, sokat mozgok, de voltak öngyilkos gondolataim.

A másik dolog; előtte igényes voltam, komoly karrierre, családra, külföldi életvitelre, önfejlesztésre és egyebekre vágytam. Kilencedike óta hipp-hopp az agyam egyre mélyebbre akar süllyeszteni, állandóan eszembe jut, hogy hagyjak fel mindennel, menjenek el betanított munkásnak. Sőt, ami nevetséges, közmunkásnak, pedig van módon rendes munkát találni. Teát az elmém szabotálja a jövőmet. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy feladjam az életcélomat. Így minden olyan üres.

Meg vagyok zavarodva. Mondhatni, a nők, és egy párkapcsolat keresése felé terelnek a gondolataim, és nem tudnak már olyan fokon szórakoztatni a filmek, könyvek, mint korábban.

23/F