Miért nem lehetek örökre egy vesztes?

Ismered az autópályás viccet, amikor a fickó szembemegy a forgalommal és bemondják a rádióban, hogy "egy ember szembemegy a forgalommal, vigyázzanak" A fickó megszólal, hogy "egy??? az összes?" Szóval ha mindenki azt mondja, hogy nem vagy idióta, akkor biztos, hogy mindenki hazudik és csak neked van igazad?

Dehogy öllek meg. Ugyanannyit kapnék érted, mint egy rendes, normális, talpraesett emberért. Egy ilyen hisztigép miatt nem megyek börtönbe, szóval gyilkosság elmarad:), ne reménykedj, az életet nem lehet ilyen könnyen megúszni.

Először a paranoiáddal foglalkozz. Ha azt kikezelteted, lehet, hogy nem is marad annyi fogyatékosságod.

Döntsd el, hoyg változtatni akarsz vagy vesztes lenni. Ha az első, akkor tegyél érte, ha vesztes, akkor jó irány ez az önsajnálat.

Írj nekem egy e-mailt, szeretnék veled beszélgetni!

Sajnos pont a mélyérzésű, jó emberek kerülnek abba a helyzetbe, amiben most te is vagy. Tudod én 11 éve küzdök azzal, aminek te most a legalján vagy. Figyelem! Innen csak jobb lesz! De nem kell, ilyen hosszú idő, ha előbb megértesz dolgokat. Most kicsinek, és szürkének érzed magad... Kevésnek érzed magad, „idiótának”, de ahhoz elég arogáns vagy, hogy úgy gondold, hogy a többi ember, aki megpróbál meggyőzni a pozitív dolgokról azok, vakok vagy hülyék, hazudnak, vagy nem értik. Na ez az első, amit lekell gyűrnöd. Próbáld magad az ő szemükkel nézni. Ők jobban ismerik az értékeid, mint te magad. Senki nem fog egy önsajnáltató alakkal foglalkozni, ha nem tartja érdemesnek rá. Tudod sokáig szánalmasnak éreztem magam. Nem tudtam megérteni az emberek mit látnak bennem és ezáltal nem is hagytam , hogy közeledjenek hozzám. Az utcán, ha szembejöttek fényes nappal is átmentem a másik oldalra. A vicces az az, hogy mai napig azthallom, hogy kicikiznek, nevetnek rajtam az idegenek. De ma már tudom, hogy ilyen vagyok, én képzelem be, és még kicsit szórakoztat is, hogy amikor közelebb megyek, akkor rájövök, hogy tök másról beszélnek. Így kell szembe menni a dolgokkal, hogy meglásd az igazságot, és nem „messzire szaladni” Sokáig a legjobb barátaimat, családtagjaimat kerültem, mert úgy éreztem értéktelen vagyok, és nem akartam magammal terhelni őket. De ha a családtagok, barátok nem szeretnek, akkor miért akaranak jobb kedve deríteni? Miért foglalkoznának veled, ha nem lennél értékes ember? Tudod rengetegszer hittem azt, hogy bántanak, hogy lenéznek, aztán kiadtam magamból és kiderült, hogy mindenki óvatoskodik velem, és mindent elkövetnek, hogy ne sértsenek meg. Miközben én folyamatosan azt teszem. Én ekkor jöttem rá, hogy a szánalmas nem a belsőm, nem az életem, hanem az, hogy meddig sajnáltam magam, és meddig nem hagytam hogy szeressenek, és mennyire bezártam magam a saját börtönömbe. Mert, ha te megnyílsz, a világ is nyit feléd. Tehát csak azt akarom mondani, hogy én is azt hittem, hogy a világ szörnyű, az emberek bántani akarnak, és én meg „kevés” vagyok mindenhez. Sokszor azthittem megörülök. De rájöttem, hogy a hozzállásom rossz, a világ nem tökéletes,de az életed amit benne élsz formálható, ha pozitívan állsz a dolgokhoz, akkor hidd el hogy egymás után fognak veled a jó dolgok történni, és minél többet kiadsz magadból érzelmileg, annál felészabadultabb, és bátrabb leszel az emberi kapcsolatok terén is. A szavadiból, amúgy kihallani, (Azt hittemek tömkelege) hogy ezekre már rájöttél, csak kell idő míg megérnek benned, és valójában tudatosulnak. Remélem segítettem...