Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit csináljak, ha depressziós...

Mit csináljak, ha depressziós vagyok?

Figyelt kérdés
Ilyen esetben kihez kell fordulni? Ne nézzetek picsogó tininek, nem erről van szó. De lelkileg és testileg is a 0-án állok, semmi életkedvem nincs. Igazából olyan tényleges problémám nincs (sem pasi, sem családi, sem baráti), de annyira lehangolt vagyok, hogy az rémisztő. Utálom, ha emberek vesznek körül, utálom, hogy meg kell nekik felelnem. Már pánikrohamaim is voltak a suliba. A legutóbbi egy hete volt, és azóta nem mentem iskolába, olyan erőteljes volt. A szüleim nem értenek semmit - ahogy én sem. Tudom, hogy a többiek is hülyének, depressziósnak, agyalágyultnak néznek. Régebben nagyon sokan szerettek, aztán hibát, hibára halmoztam... és minden barátomnak hitt ember elpártolt tőlem. Egy barátom van, aki mindent megtenne értem, de félek, hogy a viselkedésem őt is eltaszítja. Rendkívül gátlásos vagyok (pl. nem merek az emberek szemébe nézni, nem merek közel beszléni hozzájuk, nehogy büdös legyen a szám...stb). Mindig keresem a boldogságot. Úgy érzem, hogy itt vidéken sose fogok kiteljesedni. Amik viszont felvidítanak: képeket nézegetni a kedvenc városomról, Londonról; fényképezni, rajzolni, könyvet olvasni. De ezek ideig-óráig tartanak, a rossz kedv visszatér. :( Mit csináljak? Ki kéne rángatnom magam ebből az állapotból!18/L
2016. márc. 8. 18:39
 1/4 anonim válasza:
Szia. Szerintem menj el pszichológushoz. Biztos, hogy van valami a rossz kedved hátterében
2016. márc. 10. 06:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Szia!


Igen, a pszichológus jó ötlet. De magadtól is elkezdheted a "munkát". Nagyon fontos lenne megtalálni azt az okot, okokat, amiért jelenleg ebben az állapotban vagy. Majdhogynem biztos vagyok abban, hogy valamilyen bántalmazás áll a háttérben. Én kb. 1,5 éve jöttem ki egy 3 évig tartó depresszióból, annak az oka egész életem összes addigi feldolgozatlan lelki problémája volt. (Fizikai és lelki bántalmazás némi szexuális zaklatással fűszerezve, mindezt a szemét apámnak köszönhetően. Magány, örökös szeretetlenség és egy aljas, szívatós szakítás, ezek löktek le a szakadékba.) Én teljesen egyedül jöttem ki belőle. Sokat sírtam, sokat gondolkodtam a lelki problémáimon, lassan megértettem őket és helyreraktam ezeket a lelkemben. Idő kell és rengeteg reálisan(!) önkritikus gondolkodás. Engem nagyon megváltoztatott az, hogy rendeztem a lelki problémáimat. Nagyon magabiztossá, határozottá, erős, kiforrott személyiséggé váltam, az emberek kimondottan keresik most már a társaságomat. Szóval csak fel a fejjel, ki lehet ebből mászni.


18 éves vagy, ami jó, mert lassan elkezded élni a saját életedet. Számomra nagyszerű volt, amikor elkezdtem végre a saját lábamon állni. Fontos, hogy azt a munkát is megtaláld, amit nagyon szeretnél csinálni, ami éltetni tud, amit szívvel-lélekkel csinálsz. Továbbá jót tenne neked egy Londoni utazás is. ;) Nem tudom, mit írhatnék még. Dolgozz azon, hogy egyre jobb és jobb emberré válj, szeresd és tiszteld magad, próbáld eldobni az egód. Tök közhelyes dolgok, de nekem ezek váltak be. :) Szóval ha csak egy dolgot találsz is a leírtak között, ami segít jobbá tenni az életed, már megérte ennyit körmölnöm. :D És olvass Feldmárt, ő jókat ír.


Sok sikert kívánok!

2016. márc. 10. 07:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
Ó és még valami: ha még nem sportolsz, akkor keress egy sportot, amit imádni tudsz! Én például kungfuzom, rajongok érte. :) De bármi jöhet, ami megmozgat és örömmel csinálod. A fallabda is király, ha még nem próbáltad, akkor javaslom kipróbálásra. :)
2016. márc. 10. 07:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim válasza:
A depresszió olyan dolog, ami nem októl függ, így ne magadban keresd a hibát, se a körülményekben. Olyan kémiai folyamatok mennek végre az agyban, amit önerőből, külső segítség nélkül nagyon nehéz visszafordítani. Én is ettől szenvedtem 15 évesen, akkor elképzelni sem tudtam, hogy valaha normális, boldog ember lesz belőlem, amilyen most, 10 évvel később vagyok. Folyamatosan sírtam ok nélkül, suliból sokszor haza kellett jönnöm, mert fizikai tüneteket váltott ki belőlem, önbizalmam nulla volt... szóval ismerős, amit leírtál. Nagyon sokat segített, amikor anyával megbeszéltem, hogy nem tudom, mi a baj, de nagyon szenvedek, aztán az osztályfőnököm tanácsára elmentem pszichológushoz. (a tévhittel ellentétben nem csak fizetős van, sőt, ha még gimis vagy, valószínű van iskolapszichológus is, aki esetleg tovább tud irányítani). De már az rengeteget segít, ha valakivel tudsz beszélni, aki érti, mi ez az egész, kérd meg a szüleid, hogy segítsenek felvenni valakivel a kapcsolatot. Nem szégyen! Nem vagy agyalágyult, ez csak egy állapot, amin túl lehet lendülni, de segítség kell, szakemberé, aki a legtöbb emberrel ellentétben pontosan érti, mi történik veled... Küzdeni kell, de túl leszel rajta!
2016. márc. 11. 01:12
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!