Az már önmagában beteges, ha én depressziós emberekkel akarok párkapcsolatot?
Tudom elsőre furán hangzik a dolog. De, engem is rengeteg rossz dolog ért már, nagyon empatikus is vagyok, át tudom érezni az emberek fájdalmát és gondolatait. Én sem vagyok teljesen jól, szorongok, fóbiák. De annyira vágyok arra, hogy valakit "megmentsek", és szerethessük egymást, és ezáltal ő is "megmentene" engem. Voltam én már párkapcsolatban, de tudom azt is, hogy nem mindenki érti ezt meg, nem érzik át. Annyi érzelem meg szeretet van bennem, amit mással megosztanék. Ez nagyon rossz dolog? Hülyeség ilyenen gondolkozni?
Egyébként férfi vagyok, már 20 felett. Sok történetet/könyvet olvasok olyan emberekről akik depressziósak, vagy öngyilkosak lettek, és annyira szörnyű belegondolni ebbe, hogy amúgy hihetetlen értékes emberek tesznek ilyet, mert senki nincs aki segítsen nekik.
Aztán lehet valamilyen messiás komplexusom van? Vagy a saját félelmeiet vezetem át ilyen gondolatokba , hogy egy teljesen "egészséges" ember nem tudna igazán kiismerni engem meg azeretni sem?
Mindenesetre kíváncsi lennék a véleményekre, bármo konstruktív hozzászólásra :)
Nagyon rossz úton jársz. Szerintem te csak siettetni akarod az életet, mert az igazi összetartozás valakivel, az, hogy közösen éltétek le az életeteket, az kovácsol össze a legjobban, de te ezt nem akarod kivárni, hanem lezavarnád pár hónap alatt, mondván "megmentettük egymást a depresszióból, akár az öngyilkosság elől". De ez így nagy butaság, már meg ne sértődj.
Amúgy meg a depressziós embereken senki sem tud segíteni, csak saját magukat tudják kikaparni a mélységből. Persze sokan azt mondják, hogy ők is azok, minden szerelmi bánatra, meg tinihisztire rásütik hogy depresszió... na, rajtuk viszonylag könnyen segíthetnél, cserébe pont nem lennének hálásak...
Még az is felmerült bennem, hogy komplexusos lennél egy veled egyenrangú nővel, ezért vágysz beteg, idegileg zilált társra, hogy őneki csak te legyél az egyetlen a világon, sőt, te magad legyél neki a világ. Komolyan, miért akarnál reggel felkelni, kipattani az ágyból, és ahelyett, hogy örülhetnél az előtted álló napnak, a depressziós párod bús pofáját nézegetve te magad is jól lehangolódnál. Egy folyamatosan OK NÉLKÜL szomorú (mert a depressziónak nincs oka, ez betegség) ember mellett egyszerűen képtelenség vidámnak maradni. Tapasztalatból tudom. Az megint más, ha a társad lebetegszik és te kitartasz mellette, de már eleve így keresni, hogy mentálisan sérült legyen...
Szerintem meg nem pazaroltál el időt. Szerintem ebből az egyedüllétből lehet tovább menni, ha elmentél eddig a peremig és látod, hogy nincs semmi. de azt is látod, hogy tovább tudsz menni így is. És nem feltétele ennek a másik lény. De persze klassz, ha az utadon megy veled valaki bizonyos szakaszokon.
Meg innen tisztábban tudsz kapcsolódni másokhoz. Ha tudod, hogy egyedül működsz. Ha nem baj, ha így kell élned. Akkor nem kapaszkodsz a másikba. Simán engedheted mozogni. Még ettől a megmentéstől kell megszabadulnod talán :)
szerintem félreértelmezed, nem a depressziós kell neked hanem az empatikus
én ugyan ez vagyok egyébként csak 3 évvel idősebb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!