Évek óta depressziós vagyok. Nem igazán van senkim, és befelé fordultam, de nem akarok azáltal jobban lenni, hogy más emberekbe kapaszkodom. Mit tegyek mégis?

Lehet,hogy ez túl büszkén hangzik,de nem tudom...

Mi a véleményetek erről,meg a magányról és arról,hogy "Az ember társas lény"? Néha vágynék az emberi kapcsolatokra,csak nem mások által akarok jobban lenni. Félek attól is,ha ezt tenném,nem ismerném meg önmagamat..Vagy ez hülyeség? Mert tudom,hogy pont az is a lényeg,hogy másokkal kell ütköztetned magadat ahhoz,hogy megtudd te ki vagy. Mi lesz,ha jobban leszek(nem mintha nem akarnék) de soha nem fogom úgy érezni,hogy ez az én érdemem?

Egyébként,nem csak az emberek hiánya miatt vagyok depis,van más oka is,csak most ez a része érdekelen.

Köszönöm,ha valaki ír!