Kezd elmenni az eszem?

Úgy érzem, csapdában vagyok, egy véget nem érő álomban. Minden olyan, mintha nem is lenne valós. A napok szinte repülnek, egyre inkább monotonok és ez még inkább kikészít. Pár hónapja mekiben dolgozom, mellette szakközépbe járok. Nem a munka megy a tanulás rovására, hanem a gondolataim. Képtelen vagyok tanulni, folyton a múlton jár az agyam. Az emlékeim elvonják a figyelmem. Durva dühkitöréseim vannak; a legapróbb nehézségeken képes vagyok felkapni a vizet, elég ha csak elkésem a suliból, lekésem a buszt,stb... Mint valami elmebeteg artikulálatlanul felüvöltök, káromkodok, a falba bokszolok, török-zúzok, olyanokat mondok, amiket később megbánok, amikor nem tudom kontrollálni az indulataimat. A gondolataim lassan megölnek. Negatív érzéseim vannak mindennel kapcsolatban, folyton a múltamon merengek. Hiába parancsolok álljt az ártó gondolataimnak, olyan mintha nem tudnám irányítani őket. Lassan már ott tartok, hogy beszélni fogok hozzájuk, hogy békén hagyjanak. Beteges, de nem tudok már mit kezdeni magammal! Megőrülök saját magamtól!

Mit tehetnék?