Hogy hozhatnám rendbe a dolgaim? Ennyire rosszul még sosem voltam.

18 éves lány vagyok. Mivel idén érettségi, utána pedig egyetemre szeretnék menni, az iskolában nagyon nagy a hajtás - már csak 1 hónap maradt. Már önmagában ez kikészít.

Azonban van még egy gond. Volt egy srác, 2 hónapig kavargattunk. Ő az álompasi számomra, minden megvan benne, amire csak vágytam. De annyira kikészített a suli, hogy nagyon sokszor hülyén viselkedtem vele. Emiatt pár napja otthagyott, hogy ez így nem fog menni. Kértem, hogy értse meg, milyen zűrös most minden, de ő már nem akar engem emiatt. :( Ráadásul a srác most egy ismerősömmel randizgat, akivel összevesztem a srácon és a csaj mindenkit ellenem fordított a hazugságaival. Az összes közös ismerősünk utál már engem. Szóval lassan már haverjaim sincsenek. Aki maradt, neki is megvan a saját élete, nélkülem. A saját testvérem is a másik csaj mellé állt és azóta nem beszél velem. A problémáimra mindenkitől annyi a válasz, vagy "én megmondtam előre" vagy "fogadd el, hogy ez van, és hagyd békén a srácot". De nekem ez nem megy. Nem tudok beletörődni, hogy azért hagyott ott, mert épp egy nehéz időszakomban hülyén viselkedtem. Tudom, hogy az én hibám és szeretném kijavítani. Nagyon sokat csalódtam már fiúkban, de ez így még jobban fáj.

Hónapok óta szinte minden nap sírok, az önbizalmam minuszban van, lassan 5 kg-t fogytam 3 hónap alatt és ez a fiús dolog után végképp nincs kedvem semmihez. De hiszen már menni sem tudok sehova, nincs kivel. Senkivel nem tudom már megbeszélni a gondjaimat, bezárkózom.

Pár napja feltűnt az egyik exem, és találkozni szeretne. De áprilisban kimegy Németországba dolgozni, és miatta is nagyon sokat szenvedtem, nem tudom, hogy érdemes lenne-e kibékülnöm vele. Lehet, hogy ez csak újabb problémákat szülne nekem. És a másik srácot sem tudom elfelejteni. Nem tudom mit tegyek. Az iskolai dolgokat még megoldom, de a magánnyal és a fájdalommal, az önbecsülés hiányával mit kezdhetnék? Soha nem voltam ilyen, egy vidám, szórakozott, pörgős, barátkozós csaj voltam, most pedig minden összecsap a fejem felett. Hogyan tovább?